Bocs gyerekek, de ezeket a bejegyzéseket majd inkább szóban mondom el otthon. Két éve sem sikerült normális bejegyzéseket írnunk az utazásról így hát idén most meg sem próbálom! :)
Legyen elég, hogy most Miami-ban süttetem a hasam. Nna cső.
Mazs
2009. szeptember 3., csütörtök
2009. augusztus 22., szombat
Uccsó nap
Elérkezett az utlsó nap is. A bankett is lezajlott különösebb gond nélkül. Mindenki boldog, a gyerekek azért hogy végre pléjsztésönözhetnek otthon, a counselorok azért hogy végre elmennek a gyerekek, mi meg azért hogy mindenki végre elhúz a redvába... :) Holnaptól megint csak kábé 50-60 embernek kell enni adnunk(JEE), hétfőn este staff party van, ami annyit jelent hogy a táborban legálisan leisszuk magunkat a sárga földig!!!
Egyszóval holnaptól már jóvilág van itt a táborban is, de 31-ikétől van a legjobb világ, mert elhúzunk délre nyaralni! Teljességgel kialakult az útitervem. Mégpedig úgy lesz az egész, hogy 31-ikén csavarás New York-ba, ahol egy éjszakát alszom. Ezután repülünk Balázzsal és barátnőjével Miami-ba, ahol már várnak minket az egy nappal korábban odaérkező angol csajok. Itten négy napot hesszelünk a napon, utána angoljaim mennek tovább az útjukon, én meg egy éjszakára és egy(vagy kettő) pár cowboy csizmáért benézek Orlandóba majd egy dobbantással New York-ból hazaugrom a jóó öreg Magyarországunkba ami már nagyon hiányzik mindenkivel és mindennel együtt!
A nap poénja a konyhás hagyományokhoz hű vizilufis kajacsata volt, amire Tatjaná-val és Aljoná-val háromnegyed órát töltögettünk a zuhogó esőbe. Vizilufikat csináltunk, majd az összeset bedobtuk csokipudinggal teli ládákba, tehát kívülről puding volt rajtuk, belül meg víz. Eztán a "fotózó hely" köré három helyre elrejtettük őket a bokrok közé, valamint az összes(marha sok) megmaradt tejszínhabos flakont.
Ezután Mila mindenkinek szólt, hogy a hagyomnyos fotózáshoz ki kell mennie mindeninek a konyha mögé arra a ronda betonemelvényre. Persze nekün meg volt beszélve, hogy ki melyik elrejtett "álláshoz" rohan, amit az első vaku villanása után meg is tettünk és őrültül elkezdtük hajigálni a meglepetten ácsorgó bagázst. Dan, a medencés jóarc figura ekkor persze berohant a konyhára az összes(pont ezért) begyűjtött kamerával és kint meg persze elszabadult a pokol. előbb utóbb mindenki rájött, hogy hol van a muníció, ezért mi is kaptuk rendesen az áldást a végén, de jópofa volt most a kitervelő és rajtaütő felén lenni a dolgoknak nme úgy, mint két évvel ezelőtt! :D
Egyszóval holnaptól már jóvilág van itt a táborban is, de 31-ikétől van a legjobb világ, mert elhúzunk délre nyaralni! Teljességgel kialakult az útitervem. Mégpedig úgy lesz az egész, hogy 31-ikén csavarás New York-ba, ahol egy éjszakát alszom. Ezután repülünk Balázzsal és barátnőjével Miami-ba, ahol már várnak minket az egy nappal korábban odaérkező angol csajok. Itten négy napot hesszelünk a napon, utána angoljaim mennek tovább az útjukon, én meg egy éjszakára és egy(vagy kettő) pár cowboy csizmáért benézek Orlandóba majd egy dobbantással New York-ból hazaugrom a jóó öreg Magyarországunkba ami már nagyon hiányzik mindenkivel és mindennel együtt!
A nap poénja a konyhás hagyományokhoz hű vizilufis kajacsata volt, amire Tatjaná-val és Aljoná-val háromnegyed órát töltögettünk a zuhogó esőbe. Vizilufikat csináltunk, majd az összeset bedobtuk csokipudinggal teli ládákba, tehát kívülről puding volt rajtuk, belül meg víz. Eztán a "fotózó hely" köré három helyre elrejtettük őket a bokrok közé, valamint az összes(marha sok) megmaradt tejszínhabos flakont.
Most éppen az "olim"-beli gyerekek miatt virrasztunk itt a konyhán, mert eddig minden évben az uccsó éjszaka csináltak valami csínytevést a konyha körül(ez de szép magyar mondat lett... nna mindegy) és most meg akarjuk őket ijeszteni legalább, de ha mást nem akkor is meglesni. Nna ennyit máról. Mostmár sokkal több időm lesz netezni megint, úgyhogy gyakrabban leszek MSN-en, Skype-on, Gmail chat-en de gyakrabban fogok posztokat is írni ha lesz miről.
(képeket is akartam feltölteni, de szar a net, majd holnap feltolom őket)
Csőváz!
(képeket is akartam feltölteni, de szar a net, majd holnap feltolom őket)
Csőváz!
2009. augusztus 20., csütörtök
Magyar Shabbat és további szeszelések
Elég jól előkészültünk a Magyar Shabbat-ra. Először is úgy, hogy mázlisan kikaptunk egy közös 6-tól 3-ig tartó shiftet Balázs, Bence, Dani és én. Már mikor megláttuk a kiíráson hogy így vagyunk elhatároztuk, hogy tartunk egy közös "iszogatást". Erre csak ráadott egy lapáttal, hogy a kinéztük, hogy a közeli tónál vannak szabadon használható grillező alkalmatosságok. Innen már csak egy kicsi hangyapecsnyire voltunk a rádöbbenéstől miszerint márpedig mi sertéshúst fogunk sütögetni a tóparton a kellemes naplementében, mellé hideg söröket iszogatunk és mindezt péntek este képletesen belenevetve a sok zsé arcába.( zsé = újkeletű szó by Bence, zsidó vallású egyénekre használatos, általábna valamilyen negatív szleng jelző követi a munka hevében )
Lecsekkoltuk mindennek az árát a Big-Y-ban és tisztességesen előkészültünk a konyhán: csórtunk műanyag poharakat, tányérokat és evőeszközöket, bepácoltunk előre egy két kiló csirkemellet(tuti ami ziher), magunkhoz vettünk két jó nagy zacskó jeget valamint faszéngyujtóst és elindultunk. Útközben megvettük a Big-Y-ban a sertéshúst és a szenet. Az ezután következő rész volt a legszarabb az estében, mert mindezekkel a nem éppen könnyű cuccokkal megpakolva sokkal messzebbre kúszott az a rohadt tó és már a p*csünkön is izzadtság folyt mire odavánszorogtunk. De megérte! ;)
Szépen lefoglaltunk egy félreeső grill-t, megpakoltuk szénnel elindítottuk a tüzet, hogy jó kis parazsunk legyen mire kellemesen beiszunk, ahogy kell. Közben volt még egy vicces mozzanat, amikoris észrevettük hogy a helyi sheriff már vagy harmadszorra kocsikázik el a három méterre mögöttünk futó úton úgyhogy lehet hogy el kéne valahogy takarni a söröket. Így hát kitaláltuk, hogy zoknit húzunk a sörösdobozra és úgy isszuk. :D Nagyon furcsa volt, de tényleg nem látszik, hogy mit iszol és össze lehet keverni egy sima dobozhűtővel.
Mióta legutóbb írtam a blogra eléggé megváltozott a hangulata a tábori létnek. Legfőképpen az utóbbi pár napban. Ugyanis kezd úrrá lenni mindenkin a táborvégi hangulat, ezzel együtt a bátorsága is kezd mindenkinek megjönni, valamint az igény a bulizásra és ivásra. Így történt tehát, hogy megkértük Zuzká-t(Mila feleségét, aki a munkaidő beosztásokat csinálja), hogy Bence, Balázs, P-J, Ben és én legyünk vagy egy szabadnapon vagy úgy hogy valamelyikünk szabadnapon a többiek meg 6tól 3ig levő shiften. Annyira jófej volt ráadásul Zuzka, hogy nemcsak egyszer, hanem kétszer is berakta a társaságot ilyen megosztott szabadnapra. Egyszóval marhajó beosztásunk volt. Előre elterveztük, hogy ezeket a szabadidőket ivászattal fogjuk benépesíteni.
Lényeg a lényeg, hogy négy napja már minden este lenn vagyunk a folyóparton és részegedés folyik. Tanultunk persze a táboreleji balfaszságunkból és mindíg takarodó előtt hazaérünk szépen és amíg átjövünk a sok becsekkoláson igyekszünk józannak kinézni. Még csak egyszer volt csúnyább beszeszelés, de mind a négy este nagyon jó volt. Végre kezd ténylegesen közel kerülni a társaság és előjönnek a jó kis piálós sztorizások, csajozások, pasizások, játékok(az angol csajok különösen élen járnak a vicces ivászat köré épülő játékokban :) ). Külön poén, hogy a folyó ahol iszunk maga is gyönyörű. Néha találkozunk helyi fiatalokkal, vagy éppen nemi életet élő párocskákkal, de a fogadtatás mindíg pozitív(a múltkor még egy ingyen sört is kaptunk cserébe azért hogy adtunk a szúnyogriasztónkból valami helyi arcnak).
A menetrend általában az, hogy a konyhán 3-kor végzők elmennek és megveszik az előre összeírt alkoholmennyiséget és vagy letelepszenek a folyónál, vagy a piát a híd alá rejtve megvárják a többieket a táborban. A dolgozó nép meg igyekszik minél hamarabb befejezni az esti mosogatást(rekord: fél 8 !!) és utána egyből csatlakozni a már szeszelő egyénekhez, mert ugye fél 12kor el kell indulni vissza a táborba hogy még a legrészegebb emberek is visszaérjenek negyed 12-re(takarodó 12:30-or van). Ja, az út amúgy józanul kábé 20 perc :) . Mikor odaérünk aztán ugye beöntés következik és haverok, buli, folyóbanfürdés meg ilyenek. Szóval egyre jobban hazaisodik a társaság.
Egyenlőre ezekről a bulikról nincs fotóm, majd amint lesz feltöltök párat, mert még nekem is viccesek nemhogy nektek! :D
Nna ebbe ennyi fért bele! Megyünk is a folyóhoz! ;)
Lecsekkoltuk mindennek az árát a Big-Y-ban és tisztességesen előkészültünk a konyhán: csórtunk műanyag poharakat, tányérokat és evőeszközöket, bepácoltunk előre egy két kiló csirkemellet(tuti ami ziher), magunkhoz vettünk két jó nagy zacskó jeget valamint faszéngyujtóst és elindultunk. Útközben megvettük a Big-Y-ban a sertéshúst és a szenet. Az ezután következő rész volt a legszarabb az estében, mert mindezekkel a nem éppen könnyű cuccokkal megpakolva sokkal messzebbre kúszott az a rohadt tó és már a p*csünkön is izzadtság folyt mire odavánszorogtunk. De megérte! ;)
Szépen lefoglaltunk egy félreeső grill-t, megpakoltuk szénnel elindítottuk a tüzet, hogy jó kis parazsunk legyen mire kellemesen beiszunk, ahogy kell. Közben volt még egy vicces mozzanat, amikoris észrevettük hogy a helyi sheriff már vagy harmadszorra kocsikázik el a három méterre mögöttünk futó úton úgyhogy lehet hogy el kéne valahogy takarni a söröket. Így hát kitaláltuk, hogy zoknit húzunk a sörösdobozra és úgy isszuk. :D Nagyon furcsa volt, de tényleg nem látszik, hogy mit iszol és össze lehet keverni egy sima dobozhűtővel.
A disznót végülis sóztuk, borsoztuk, meg belemártottuk a csirkepácba és úgy ettük. Azt hagytuk a végére direkt és naggyon jól esett! Hát kábé ez volt a Magyar Shabbat, szerintem eszméletlen jól sikerült, de mint azt mindjárt meglátjátok most azóta már volt egy-két legalább ilyen jó esténk! ;)
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
Mióta legutóbb írtam a blogra eléggé megváltozott a hangulata a tábori létnek. Legfőképpen az utóbbi pár napban. Ugyanis kezd úrrá lenni mindenkin a táborvégi hangulat, ezzel együtt a bátorsága is kezd mindenkinek megjönni, valamint az igény a bulizásra és ivásra. Így történt tehát, hogy megkértük Zuzká-t(Mila feleségét, aki a munkaidő beosztásokat csinálja), hogy Bence, Balázs, P-J, Ben és én legyünk vagy egy szabadnapon vagy úgy hogy valamelyikünk szabadnapon a többiek meg 6tól 3ig levő shiften. Annyira jófej volt ráadásul Zuzka, hogy nemcsak egyszer, hanem kétszer is berakta a társaságot ilyen megosztott szabadnapra. Egyszóval marhajó beosztásunk volt. Előre elterveztük, hogy ezeket a szabadidőket ivászattal fogjuk benépesíteni.
Lényeg a lényeg, hogy négy napja már minden este lenn vagyunk a folyóparton és részegedés folyik. Tanultunk persze a táboreleji balfaszságunkból és mindíg takarodó előtt hazaérünk szépen és amíg átjövünk a sok becsekkoláson igyekszünk józannak kinézni. Még csak egyszer volt csúnyább beszeszelés, de mind a négy este nagyon jó volt. Végre kezd ténylegesen közel kerülni a társaság és előjönnek a jó kis piálós sztorizások, csajozások, pasizások, játékok(az angol csajok különösen élen járnak a vicces ivászat köré épülő játékokban :) ). Külön poén, hogy a folyó ahol iszunk maga is gyönyörű. Néha találkozunk helyi fiatalokkal, vagy éppen nemi életet élő párocskákkal, de a fogadtatás mindíg pozitív(a múltkor még egy ingyen sört is kaptunk cserébe azért hogy adtunk a szúnyogriasztónkból valami helyi arcnak).
A menetrend általában az, hogy a konyhán 3-kor végzők elmennek és megveszik az előre összeírt alkoholmennyiséget és vagy letelepszenek a folyónál, vagy a piát a híd alá rejtve megvárják a többieket a táborban. A dolgozó nép meg igyekszik minél hamarabb befejezni az esti mosogatást(rekord: fél 8 !!) és utána egyből csatlakozni a már szeszelő egyénekhez, mert ugye fél 12kor el kell indulni vissza a táborba hogy még a legrészegebb emberek is visszaérjenek negyed 12-re(takarodó 12:30-or van). Ja, az út amúgy józanul kábé 20 perc :) . Mikor odaérünk aztán ugye beöntés következik és haverok, buli, folyóbanfürdés meg ilyenek. Szóval egyre jobban hazaisodik a társaság.
Egyenlőre ezekről a bulikról nincs fotóm, majd amint lesz feltöltök párat, mert még nekem is viccesek nemhogy nektek! :D
Nna ebbe ennyi fért bele! Megyünk is a folyóhoz! ;)
2009. augusztus 19., szerda
Boston-i képözön
Nem rakok be minden képet hanem nézzétek meg a Picasa albumban! (ha valkinek nem sikerül az albumot behozni írjon e-mailt vagy kommentben kérjen segítséget)
Nna és most télleg még ma megírom a Magyar Shabbat posztot meg mostmár belezsúfolom az azóta eltelt dolgokat is.
CSőő!
Mazs
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
Nna és most télleg még ma megírom a Magyar Shabbat posztot meg mostmár belezsúfolom az azóta eltelt dolgokat is.
CSőő!
Mazs
2009. augusztus 8., szombat
Hard Rock és pörkölt
Az az igazság, hogy megint a magyarok csak a király arcok a konyhán. Senkinek még csak eszébe sem jutott semmit főzni a konyhás csapatnak, csak nekünk. :) A lényeg az, hogy meg akartuk mutatni a csapatnak, hogy igazi étel is létezik eme földön és nem kell hozzá semmi varázslat csak egy kicsit főzni kell, normálisan, nem por és víz segítségével.
Maga a főzést az ebéd utáni szünetünkben kellett csinálni persze, mert külön szabadidőt ilyesmire nem kaphat senki. Mila jófej volt, mert megint rendelt nekünk külön jó minőségű húst és minden alapanyagot szabadon használhattunk. Kábé hat kiló marhahúsból, legalább másfélszer annyi hagymából, egy kis zöld kaliforniai paprikából, paradicsomból és spanyol pirospaprikából lett megszerkesztve a dolog, de a körülményeket figyelembe véve meg voltam elégedve az eredménnyel. Kicsit elsóztuk a végére mert féltünk, hogy túl édes lesz a kaliforniai paprika miatt, de Dani(a másik főfőző rajtam kívül) javaslatára raktunk bele pár egész krumplit főni és ez elszívott egy kis sót. A köret krumplipüré volt, amit nagyapa receptje alapján csináltam, de sajnos szójatejet kellett beletennem igazi(azaz kábé igazi, mert finom tej nincs Amerikában... ) helyett, mert Alon, az egyik izraeli szakács kósher és nem ehet tejet és húst egyszerre.
Nagy sikert arattunk megint, az egész elég impresszív adag elfogyott kábé húsz perc alatt... Mila sem győzött hálálkodni, főleg mivel félretettük neki az adagját és már beszart hogy nem jutott neki, mikor megtuda hogy gondoltunk azért rá is! :D Annyira szerette mindenki, hogy Kathryn is megkóstolta, pedig ő vegetáriánus!!! A legnagyobb sikert nagy meglepetésemre a franciáknál és a nigériai Sam-nél aratta a pörkölt, mivel ők már nagyon hiányoltak egy kis igazi, jól elkészített húsételt. Mila azt is mondta, hogy lehet hogy mégegyszer rendel nekünk húst a végén, hogy ha megint bevállaljuk a főzést, mi persze egyből rávágtuk, hogy vállaljuk! ;)
BOSTON - Trip Day
Már nem emlékszem, hogy két éve hogyan is volt pontosan a menetrend a trip day-en, de most reggel 8-kor indultunk külön nekünk rendelt iskolabusszal, amiben a székek még mindíg iszonyatosan kényelmetlenek. Az út maga három óránál kicsit többet vett igénybe, amit a társaság nag része alvásra használt fel. Én egy keveset olvastam is amíg kitartott a reggeli kávé hatása aztán én is bedurmoltam. Taktikusan előző este elolvastuk a két évvel ezelőtti posztunkat, hogy mit is érdemes megnézni Boston-ban ;) . Igazából nagyon jól csináltuk mi aztat két éve és meg is mondtam a többieknek hogy én megint olyasmire terveztem ezt a városnézést, amire ők a poszt elolvasása után nagyban bólogattak. Azért persze másfelé is jártunk úgyhogy lesz mit írnom megint.
Először is most nem négyen mentünk együtt, hanem kilencen(hat magyar plusz a három angol csaj: Hannah, Saba és Kathryn). Miután lerakott pontosan ugyan ott a busz a Quincy Market-nél hasonlóan elsétáltunk a Boston Common nevezetű parkig. Ez a része szerintem a leghangulatosabb Boston belvárosának. Pont kellő arányban keverednek a modern stílusos épületek, a régi műemlékek(kápolnák, régi államszékház), sétálóutcák és felhőkarcolók. Mindemellett tiszta és még szushi-t is kapni! :)
A park maga ahova megérkeztünk egy tiszta és normálisan karbantartott városligethez hasonlítható, és van benne egy harminc centi mély meterséges "tó" amiben mindig ezer gyerek lubickol, mi csak besétáltunk mezítláb. Most nem követtük el azt a hibát, hogy nem iszunk egy sört itt a parkban úgyhogy taktikusan a legközelebbi liquor store-ban vettünk egy six-pack-et amit eltoltunk az egyik fa árnyékában. Persze puttózni kellett, mert nem lehet közterületen inni itt sem, és nem akartunk lebukni, úgyhogy üres Dr Pepper-es üvegekbe töltöttük át a seritalt és onnan szopogattuk.
Innen a Harvard egyetemre mentünk, amit nem is tudom, hogy miért hagytunk ki múltkor mert Zozó tutira el akart volna menni, hogyha tudja hogy Boston-ban van. Ehez meg metróra ültünk, ami szintén jó élmény volt, mivel takaros és egyenesen hangulatos metrója van Boston-nak. Mindenhol hangulatos cseréptéglákkal kirakott falak, a metróvonalnak megfelelő színben, szűk és kanyargós lépcsők, csomó utcazenész(mindet felvettem, majd a videóban benne lesznek, csak most a laptopom miatt nem tudom őket konvertálni meg felrakni youtube-ra ) és légkondícionált, tágas metrószerelvények. Maga a Harvard nem volt olyan nagy szám, csak egy egyetem. Attól mert marha híres még csak egy egyetem marad.. Az volt a jó benne, hogy találkoztunk egy magyar csajjal amikor leültünk a könyvtár elé szendvicsezni abbéli elkeseredésünkben, hogy nem találtunk ingyen netet(az anno Los Angeles-i tapasztalatainkkal ellentétben). Egyszóval leültünk kajjantani, mire megszólal a mellettünk ülő fiatal lány, hogy "honnan jöttetek?". Miután összeszedtük a leesett állunkat szóba elegyedtünk vele. Kint dolgozik a Harvardon már két éve, Miskolci származású és hazajárogat. Mondta hogy a kikötő és az óceánpart a legjobb sétálórész úgyhogy oda menjünk. Tök jófej volt, és mondta hogy csomó magyar él Bostonban. Ezután még láttun egy Harvard Police Force-os rendőrautót(kiráály!), majd visszametróztunk a parkba.
Innen átsétáltunk China Town-on és lejutottunk a partra. Ugyanott másztunk le a vízhez, mint két éve és még mindig nincs ott semmi érdekes, csak büdös víz és szemét. De belelógattuk a lábunkat az Atlanti Óceánba, a nagyvízbe ami Európa partjait is mossa... Az óceánpart után visszasétáltunk a Quncy Market-ba, mert megéheztünk, én toltam megint egy sushi-t már csak hagyományteremtés végett is(meg persze marha finom is :) ).
Ezután én valahogy leváltam a nagy csapatról Bencével és elhatároztuk, hogy ha már így elhagytuk a csapatnak azt a részét ahol 21 alattiak is vannak akkor üljünk már be valahova és szépen nyugodtan, legálisan igyunk meg egy pofa sört. Erre eszünkbe jutott az is, hogy itten van egy Hard Rock Café! Ohóó! Hát be is céloztuk az irányt és pár perc múlva már támasztottuk is a pultot a Boston-i Hard Rock Café-ban egy-egy csapolt Boston Lager társaságában. Ment a jó muzyika, megvoltak a rock ereklyék a falakon és jó italt iszogattunk egyszóval megvolt a hangulat. Itt még történt egy említésra méltó esemény, mégpedig az hogy mikor a sörünk kétharmadánál járogattunk beözönlött csomó gyerek és pár idősebb emberke Timber Lake Camp-es pólóban!!!!! Egyből kerestem Tottert és Ági-t, de nem is számítottam igazán arra hogy megtalálom őket a counselor-ok között, mert ahogy nálunk sem megy a support staff a gyerekekkel kirándulni úgy szerintem náluk sem. De mindegy az a lényeg, hogy marha jó poén volt látni a gyerkőcöket a Totterék táborából.
Ezek után szerettük volna megismételni a két évvel ezelőtti óceánpartos lazulást, csak sörökkel megtámogatva. Jó is lett volna, de természetesen nem sikerült :) . Azért nem kell mindjárt a legrosszabra gondolni, mert azért jól elvoltunk, de nem volt meg az a feltelítődés fílingje ami után egy hétig csak vigyorogtunk volna a legnagyobb szarban is a konyhán.
Megbeszéltük a két francia sráccal, hogy találkozunk velük fél6-kor a Quincy Market-nél, veszünk piát és szivart, majd lemegyünk az óceánpartra inni és szivarozni. Ez még rendben is volt, de ebben az átkozott országban ugye csak liquor store-ban lehet alkoholt venni, ami meg nagyon ritkán van. Természetesen a Quincy Market környékén egyet sem találtunk. Elkezdtünk mindenféle boltba bemenni és kérdezgetni hogy hol lehet a legközelebbi piabolt, de mire megtudtuk hogy merre kell menni elvesztettük a francia srácot és Bencét. Én nekem már a tököm kivolt az egésszel és csak a sörömet akartam és a vizet bámulni. Nem tudtunk mit csinálni elmentünk(az egyébként öt háztömbbel arrébb levő) bolthoz, megvettük a söröket és lementünk a partra inni, ahol meg nem találtam azt a francos helyet ahol két éve ittunk(ferde sziklás rész, kényelmes ülésre, közvetlenül a víz felett). Még szivart is elfelejtettem venni amiatti elkeseredésemben, hogy pont az idegölést nem akartam hanem egy jót lazítani és dumázni a parton. Mindenesetre legalább söröztünk és a végére lelazult mindenki, azért a óceánparti parkban sem a legrosszabb üldögélni.
Megint nagyon élvezte az egész csapat a Boston-i trip day-t és mivel mozgalmas napunk volt hazafelé a buszon óriási durmolások folytak. Egytől-egyig bealudtak a pacákok(én is). Beigazolódni látszik, hogy Boston az egyik leg európaisabb város Amerikában, mivel az angol csajok rendszeresen mondogatták, hogy "hűű, ez akár otthon is lehetne!" meg ilyesmiket. Főleg azért volt jó, mert egy kicsit valóban úgy érezhettük magunkat hogy utazunk, nyaralunk és nem robotolunk egy büdös konyhában... :P
Minden jó ha jó a vége! Bezárult Móka Miki mókatára mára, úghogy majd jelentkezem hamarosan a "Magyar Shabbat" című poszttal! ;D
Maga a főzést az ebéd utáni szünetünkben kellett csinálni persze, mert külön szabadidőt ilyesmire nem kaphat senki. Mila jófej volt, mert megint rendelt nekünk külön jó minőségű húst és minden alapanyagot szabadon használhattunk. Kábé hat kiló marhahúsból, legalább másfélszer annyi hagymából, egy kis zöld kaliforniai paprikából, paradicsomból és spanyol pirospaprikából lett megszerkesztve a dolog, de a körülményeket figyelembe véve meg voltam elégedve az eredménnyel. Kicsit elsóztuk a végére mert féltünk, hogy túl édes lesz a kaliforniai paprika miatt, de Dani(a másik főfőző rajtam kívül) javaslatára raktunk bele pár egész krumplit főni és ez elszívott egy kis sót. A köret krumplipüré volt, amit nagyapa receptje alapján csináltam, de sajnos szójatejet kellett beletennem igazi(azaz kábé igazi, mert finom tej nincs Amerikában... ) helyett, mert Alon, az egyik izraeli szakács kósher és nem ehet tejet és húst egyszerre.
Nagy sikert arattunk megint, az egész elég impresszív adag elfogyott kábé húsz perc alatt... Mila sem győzött hálálkodni, főleg mivel félretettük neki az adagját és már beszart hogy nem jutott neki, mikor megtuda hogy gondoltunk azért rá is! :D Annyira szerette mindenki, hogy Kathryn is megkóstolta, pedig ő vegetáriánus!!! A legnagyobb sikert nagy meglepetésemre a franciáknál és a nigériai Sam-nél aratta a pörkölt, mivel ők már nagyon hiányoltak egy kis igazi, jól elkészített húsételt. Mila azt is mondta, hogy lehet hogy mégegyszer rendel nekünk húst a végén, hogy ha megint bevállaljuk a főzést, mi persze egyből rávágtuk, hogy vállaljuk! ;)
BOSTON - Trip Day
Már nem emlékszem, hogy két éve hogyan is volt pontosan a menetrend a trip day-en, de most reggel 8-kor indultunk külön nekünk rendelt iskolabusszal, amiben a székek még mindíg iszonyatosan kényelmetlenek. Az út maga három óránál kicsit többet vett igénybe, amit a társaság nag része alvásra használt fel. Én egy keveset olvastam is amíg kitartott a reggeli kávé hatása aztán én is bedurmoltam. Taktikusan előző este elolvastuk a két évvel ezelőtti posztunkat, hogy mit is érdemes megnézni Boston-ban ;) . Igazából nagyon jól csináltuk mi aztat két éve és meg is mondtam a többieknek hogy én megint olyasmire terveztem ezt a városnézést, amire ők a poszt elolvasása után nagyban bólogattak. Azért persze másfelé is jártunk úgyhogy lesz mit írnom megint.
Először is most nem négyen mentünk együtt, hanem kilencen(hat magyar plusz a három angol csaj: Hannah, Saba és Kathryn). Miután lerakott pontosan ugyan ott a busz a Quincy Market-nél hasonlóan elsétáltunk a Boston Common nevezetű parkig. Ez a része szerintem a leghangulatosabb Boston belvárosának. Pont kellő arányban keverednek a modern stílusos épületek, a régi műemlékek(kápolnák, régi államszékház), sétálóutcák és felhőkarcolók. Mindemellett tiszta és még szushi-t is kapni! :)
A park maga ahova megérkeztünk egy tiszta és normálisan karbantartott városligethez hasonlítható, és van benne egy harminc centi mély meterséges "tó" amiben mindig ezer gyerek lubickol, mi csak besétáltunk mezítláb. Most nem követtük el azt a hibát, hogy nem iszunk egy sört itt a parkban úgyhogy taktikusan a legközelebbi liquor store-ban vettünk egy six-pack-et amit eltoltunk az egyik fa árnyékában. Persze puttózni kellett, mert nem lehet közterületen inni itt sem, és nem akartunk lebukni, úgyhogy üres Dr Pepper-es üvegekbe töltöttük át a seritalt és onnan szopogattuk.
Innen a Harvard egyetemre mentünk, amit nem is tudom, hogy miért hagytunk ki múltkor mert Zozó tutira el akart volna menni, hogyha tudja hogy Boston-ban van. Ehez meg metróra ültünk, ami szintén jó élmény volt, mivel takaros és egyenesen hangulatos metrója van Boston-nak. Mindenhol hangulatos cseréptéglákkal kirakott falak, a metróvonalnak megfelelő színben, szűk és kanyargós lépcsők, csomó utcazenész(mindet felvettem, majd a videóban benne lesznek, csak most a laptopom miatt nem tudom őket konvertálni meg felrakni youtube-ra ) és légkondícionált, tágas metrószerelvények. Maga a Harvard nem volt olyan nagy szám, csak egy egyetem. Attól mert marha híres még csak egy egyetem marad.. Az volt a jó benne, hogy találkoztunk egy magyar csajjal amikor leültünk a könyvtár elé szendvicsezni abbéli elkeseredésünkben, hogy nem találtunk ingyen netet(az anno Los Angeles-i tapasztalatainkkal ellentétben). Egyszóval leültünk kajjantani, mire megszólal a mellettünk ülő fiatal lány, hogy "honnan jöttetek?". Miután összeszedtük a leesett állunkat szóba elegyedtünk vele. Kint dolgozik a Harvardon már két éve, Miskolci származású és hazajárogat. Mondta hogy a kikötő és az óceánpart a legjobb sétálórész úgyhogy oda menjünk. Tök jófej volt, és mondta hogy csomó magyar él Bostonban. Ezután még láttun egy Harvard Police Force-os rendőrautót(kiráály!), majd visszametróztunk a parkba.
Innen átsétáltunk China Town-on és lejutottunk a partra. Ugyanott másztunk le a vízhez, mint két éve és még mindig nincs ott semmi érdekes, csak büdös víz és szemét. De belelógattuk a lábunkat az Atlanti Óceánba, a nagyvízbe ami Európa partjait is mossa... Az óceánpart után visszasétáltunk a Quncy Market-ba, mert megéheztünk, én toltam megint egy sushi-t már csak hagyományteremtés végett is(meg persze marha finom is :) ).
Ezután én valahogy leváltam a nagy csapatról Bencével és elhatároztuk, hogy ha már így elhagytuk a csapatnak azt a részét ahol 21 alattiak is vannak akkor üljünk már be valahova és szépen nyugodtan, legálisan igyunk meg egy pofa sört. Erre eszünkbe jutott az is, hogy itten van egy Hard Rock Café! Ohóó! Hát be is céloztuk az irányt és pár perc múlva már támasztottuk is a pultot a Boston-i Hard Rock Café-ban egy-egy csapolt Boston Lager társaságában. Ment a jó muzyika, megvoltak a rock ereklyék a falakon és jó italt iszogattunk egyszóval megvolt a hangulat. Itt még történt egy említésra méltó esemény, mégpedig az hogy mikor a sörünk kétharmadánál járogattunk beözönlött csomó gyerek és pár idősebb emberke Timber Lake Camp-es pólóban!!!!! Egyből kerestem Tottert és Ági-t, de nem is számítottam igazán arra hogy megtalálom őket a counselor-ok között, mert ahogy nálunk sem megy a support staff a gyerekekkel kirándulni úgy szerintem náluk sem. De mindegy az a lényeg, hogy marha jó poén volt látni a gyerkőcöket a Totterék táborából.
Ezek után szerettük volna megismételni a két évvel ezelőtti óceánpartos lazulást, csak sörökkel megtámogatva. Jó is lett volna, de természetesen nem sikerült :) . Azért nem kell mindjárt a legrosszabra gondolni, mert azért jól elvoltunk, de nem volt meg az a feltelítődés fílingje ami után egy hétig csak vigyorogtunk volna a legnagyobb szarban is a konyhán.
Megbeszéltük a két francia sráccal, hogy találkozunk velük fél6-kor a Quincy Market-nél, veszünk piát és szivart, majd lemegyünk az óceánpartra inni és szivarozni. Ez még rendben is volt, de ebben az átkozott országban ugye csak liquor store-ban lehet alkoholt venni, ami meg nagyon ritkán van. Természetesen a Quincy Market környékén egyet sem találtunk. Elkezdtünk mindenféle boltba bemenni és kérdezgetni hogy hol lehet a legközelebbi piabolt, de mire megtudtuk hogy merre kell menni elvesztettük a francia srácot és Bencét. Én nekem már a tököm kivolt az egésszel és csak a sörömet akartam és a vizet bámulni. Nem tudtunk mit csinálni elmentünk(az egyébként öt háztömbbel arrébb levő) bolthoz, megvettük a söröket és lementünk a partra inni, ahol meg nem találtam azt a francos helyet ahol két éve ittunk(ferde sziklás rész, kényelmes ülésre, közvetlenül a víz felett). Még szivart is elfelejtettem venni amiatti elkeseredésemben, hogy pont az idegölést nem akartam hanem egy jót lazítani és dumázni a parton. Mindenesetre legalább söröztünk és a végére lelazult mindenki, azért a óceánparti parkban sem a legrosszabb üldögélni.
Megint nagyon élvezte az egész csapat a Boston-i trip day-t és mivel mozgalmas napunk volt hazafelé a buszon óriási durmolások folytak. Egytől-egyig bealudtak a pacákok(én is). Beigazolódni látszik, hogy Boston az egyik leg európaisabb város Amerikában, mivel az angol csajok rendszeresen mondogatták, hogy "hűű, ez akár otthon is lehetne!" meg ilyesmiket. Főleg azért volt jó, mert egy kicsit valóban úgy érezhettük magunkat hogy utazunk, nyaralunk és nem robotolunk egy büdös konyhában... :P
Minden jó ha jó a vége! Bezárult Móka Miki mókatára mára, úghogy majd jelentkezem hamarosan a "Magyar Shabbat" című poszttal! ;D
2009. július 29., szerda
Ismételt életképek
Megint nagy események híján van a tábori létünk. Legutóbbi szabadnapunkon Balázzsal elbuszoztunk Lee-be és megint sikerült bevásárolnom(három póló, egy rövidnadrág és két ing). De mentségemre legyen mondva, hogy mind marha jó és összesen kerültek annyiba, mint otthon az egyikük. Voltunk a tónál is, ahol fürödtünk és söröztünk is egyet és persze kinéztük magunknak a grillező állványokat. Nem, nem lefűrészelni és eladni a méh-be, hanem elterveztük, hogy legközelebbi adandó alkalommal előre bepácolunk magunknak húst és elmegyünk grillezni egyet a tópartra a többiekkel együtt és tök jó lesz. Ja, és Mila azt mondta hogy rendel nekünk jóféle marhahúst és csinálhatunk megint gulyást meg pörköltet... :)
Beindult a nagy rendelgetés is, minden harmadik nap jön csomagja valakinek a konyhába :). Már én is gazdagabb lettem három William gibson könyvvel ( Neuromancer, Pattern-recognition és Spook country - tudom tudom Andris, de nem tudtam megállni egyiket sem... :P ), egy jó kis "nő+sör"-ös poszterrel és még várok cipőt meg pólókat is. Ja, igen: ezúton üzenem mindenkinek, hogy ha akar rendelni valamit amit vagy hazaviszek csomagban vagy hazaküldök póstával, akkor azt mostanában tegye meg hogy biztosan ideérjen tábor végéig.
Végre volt egy jó kis esténk a Bogie's-ban is. Minden magyar és végre az angolok jórésze is ottvolt. Mindenki megivott egy-két sört is, lazult a hangulat. Egyszóval végre volt egy jó kis pub-ozás a konyhásokkal, kezd elmúlni a tábor eleje óta mindenkiben meglevő ivástól való félelem, ugyanakkor azz emberkék is egyre jobban megismerik egymást és van miről beszélgetni.
Voltunk moziban a tábor pénzén!!! Megnéztük a Public Enemies-t a Great Barrington-i Triplex filmszínházban, ahol a film közepénél kábé öt percig nem volt hang vagy csak hangosan berregett/zúgott az összes hangszóró valamint egy fél percre a kép is elment... elég siralmas volt, ha nem ingyen néztük volna akkor tuti visszaköveteltük volna a pénzünket. Maga a film nem volt rossz, de lehetett volna fél órával rövidebb ésa forgatókönyvön is lett volna mit csiszolni. De Johnny Depp még mindíg jó színész és ha vigyorog egyet a király napszecsójában akkor az még a harmincas években is menő! :)
Nemtudom, hogy közületek mennyien olvassák Bence blogját(egyik legjobb fej magyar srác), de ő is írta és én meg megfogadtam magamnak, hogy az angolok általános műveltségbeli furcsaságairól írunk a blogunkra.
Úgy kezdődött az egész, hogy megkérdeztük őket hogy hogyan van valamilyen ige "past perfect continous" (folytonos befelyezetlen múlt) igeidőben és akkorát néztek rá hogy mi jöttünk zavarba hirtelenjében. Szóval azt sem tudták hogy miről beszélünk, náluk nincsen igeidő tanítás azt csak beszéd közben megtanulják és használják... áll koppan a földön...
ezután beszélgettünk természetesen a különböző országokról, ki honnan jött, stb. Az haggyán hogy Franciaország, Spanyolország, Hollandia és esetleg Németország nekik Európa, de hogy az ezeken kívüli országokról SEMMIT, de SEMMIT nem tudnak az már tényleg kiábrándító volt... Legjobban példákkal lehet körülírni a helyzetet:
"-Ázsia?
-Hmm... az egy ország?
-O.O"
"-Az a srác elrepült tegnap a szabadnapján Tibetbe, estére meg visszarepült ide.
-Öööö... azt nem hiszem, mert az nagyon messze van.
-Miért Tibet az mi? Egyébként lehet hogy rosszul hallottam...
-O.O"
"- Ez teljesen totalitarizmus ami itt van a táborban.
-Ööö... az mi?
-Hát tudod ami a náci Németországban volt meg Sztálin alatt. Nem demokrácia hanem...
- Ja! Tudom más néven kapitalizmus.
-O.O"
És ezek csak olyanok amikre emlékszem, de kábé naponta vannak ilyen szintű leddöbbenések a magyarok körében... Csomót gondolkodtunk hogy ez hogyan is lehet és rájöttünk hogy valószínűleg nem ennyire hülyék ők, csak nem tanítanak nekik annyi dolgot mint nekünk. Nem tanítanak annyi üzleti szempontból hazsontalan dolgot mint nekünk. Ha belegondol az ember, akkor ezekre nincsen szükségük ahoz hogy elhelyezkedjenek egy stúdiónál vagy valamilyen angoltanári állásba vagy mittomén. Ha valamelyikük meg ilyesmi állásra tanulna akkor az megtanulja az egyetemen. Vagy mittomén. Okosabbat nem tudtunk egyenlőre kisütni. Mindenesetre folyamatosan sokkolnak minket ilyesmikkel! :D
Ja, és Angliában fütyülni nagyon illetlen/bunkó dolog.
Otthoniaknak:
Papi: HAJRÁ MAGYAROK!!!! Remélem meglesz az a dobogó!!
Mami+Sommer: szervezzétek ám a jó programokat! És sajnálom hogy nem tudtam megszerelni a gépet mielőtt kijöttem... sokat szívtok most vele. LEGO-ról majd még beszélünk.
Andris: Igyá és bulizz helyettem is! Kérek valami helyzetjelentést!
PAZ: Írj már valamit Olaszországról és te is menny fesztiválozni!
Tengó: hiányzik a hagymásbab!!! :D
Hali: Láttalak a Kati Efott-os képein facebook-on... háááát szét voltatok esve rendesen... Ja, igen a Tangóról is van egy jó kép! :P
Többiek: Induljon a nyár TÍZEZERREL! :P
2009. július 25., szombat
Unalom, de legalább kummantunk
Nem történik semmi mostanában... max annyit tudok mesélni hogy véget ért az első "session", megvolt a záró bankett. Minden idők leggyorsabb bankett utáni takarítás befejezést produkáltunk(háromnegyed nyolcra készen voltunk mindennel és mentünk vacsizni :) ). És holnap moziba fogunk menni a tábor pénzén.
A második Trip day Bostonba lesz mégis, mert meggyőztük Milá-t hogy mindenki oda akar menni, úgyhogy királyság van.
A gyerekekből már kezdett nagyon elegünk lenni úgyhogy jól is jön most ez a kis szünet. Vagy inkább szünet szerűség, mert kábé a fele gyerek itt marad második session-re is és azokat két session közötti holtidőben is etetnünk kell. De már mindenkin látszott hogy nagyon kivan úgyhogy így cakkumpakk az egész konyhára ráfér most ez a kis lazítás. Egyébként a közhangulat jó, mindenki belejött teljesen a munkába, csak a mindenki versus Tatjana konfliktus marad meg állandóan(nem szerettük az Ido-t és Tatjana nem is annyira genyó meg alamuszi, de sokkal rosszabb supervisor... ja, és buta szegény). Valamint új munkamódszert alakítottunk ki kollektíven a "jobban dolgozó" emberek között, ez pedig a kummantás. Ez nagyjából a hesszelést jelenti, de most már ravaszabbul kell intézni a dolgot, mert Tatjana előszeretettel ad legszarabb takarítós munkákat azoknak akiket lógáson kap. Szóval a lényege az, hogy egy jó kis kamu melót kell szerezni és azt kábé négyszer annyi ideig csinálni mint ameddig kéne. Példa: ha az a feladat, hogy ürítsd ki az összes kukát a konyhán, akkor szépen egyesével kell őket kivinni a kompaktorhoz, minden egyes kuka után kompresszálni(az legalább fél perc amit meg kell várni) és szépen lassan új zsákot rakni a kukába. Így az ötperces meló kábé huszonöt alatt végeződik el. Persze ez csak a könnyű munkákra alkalmazandó és nem csúcsidőben(pl mosogatásnál). Ennek az "életformának" a kiötlője és mestere egyben Bence az egyik legnagyobb arc magyar srác. Egyébként neki marhanagy beszólásai vannak folyamatosan, halálra röhögjük magunkat amikor vele egy posztra vagyunk beosztva.
Voltunk falat mászni a tábori extrémsport parkban, és végre mindegyik tornyon meg tudtam mászni a legnehezebb pályákat is. Jó ez a kondizás, kezdem érezni... :P Csak ketten a Ben nevű francia sráccal tudtuk megmászni az összeset.
Egyedül az ivást, vagy inkább a bulizást hiányolom naggyon mostanában, de mindenki tiszta fáradt meg amúgyis az incidensünk óta mindenki hót beszari, szóval sehol sem iszunk semmit. Maximum bambizni megyünk ki a Bogie's-ba(mi magyarok azért persze sert iszunk ;) ). Azt azért csodálom, hogy az összes kocsmasportban(biliárd, csocsó) én vagyok az ász ( :P ), de remélem ez nem azt jelenti amire mindenki egyből gondol. Bowlingban azért vannak jobb srácok, de őket is megszorongatom néha...(nna akkorvisszaveszek kicsit az arcból: szóval a bólingban szar vagyok, de a csocsó meg a biló tényleg az én pályám egyenlőre )
Egyre jobban idegesít a laptopom videókártyájának szarrámenetele, mert nem tudok se zenéthallgatni, se filmetnézni, se skype-olni a saját gépemről, mindezekhez a Balázsét kell kölcsönkérnem, amit már lassan szégyellek is és hát végülis ezért hoztam el az én nyamvadt laptopomat... természetesen csak otthon lehet majd visszavinni hogy cseréljék ki vagy javítsák meg vagy valami, ezt már leleveleztem az otthoni és az amerikai Acer ügyfélközponttal is.
Majd ha valami érdekes is lesz megint írok!
A második Trip day Bostonba lesz mégis, mert meggyőztük Milá-t hogy mindenki oda akar menni, úgyhogy királyság van.
A gyerekekből már kezdett nagyon elegünk lenni úgyhogy jól is jön most ez a kis szünet. Vagy inkább szünet szerűség, mert kábé a fele gyerek itt marad második session-re is és azokat két session közötti holtidőben is etetnünk kell. De már mindenkin látszott hogy nagyon kivan úgyhogy így cakkumpakk az egész konyhára ráfér most ez a kis lazítás. Egyébként a közhangulat jó, mindenki belejött teljesen a munkába, csak a mindenki versus Tatjana konfliktus marad meg állandóan(nem szerettük az Ido-t és Tatjana nem is annyira genyó meg alamuszi, de sokkal rosszabb supervisor... ja, és buta szegény). Valamint új munkamódszert alakítottunk ki kollektíven a "jobban dolgozó" emberek között, ez pedig a kummantás. Ez nagyjából a hesszelést jelenti, de most már ravaszabbul kell intézni a dolgot, mert Tatjana előszeretettel ad legszarabb takarítós munkákat azoknak akiket lógáson kap. Szóval a lényege az, hogy egy jó kis kamu melót kell szerezni és azt kábé négyszer annyi ideig csinálni mint ameddig kéne. Példa: ha az a feladat, hogy ürítsd ki az összes kukát a konyhán, akkor szépen egyesével kell őket kivinni a kompaktorhoz, minden egyes kuka után kompresszálni(az legalább fél perc amit meg kell várni) és szépen lassan új zsákot rakni a kukába. Így az ötperces meló kábé huszonöt alatt végeződik el. Persze ez csak a könnyű munkákra alkalmazandó és nem csúcsidőben(pl mosogatásnál). Ennek az "életformának" a kiötlője és mestere egyben Bence az egyik legnagyobb arc magyar srác. Egyébként neki marhanagy beszólásai vannak folyamatosan, halálra röhögjük magunkat amikor vele egy posztra vagyunk beosztva.
Voltunk falat mászni a tábori extrémsport parkban, és végre mindegyik tornyon meg tudtam mászni a legnehezebb pályákat is. Jó ez a kondizás, kezdem érezni... :P Csak ketten a Ben nevű francia sráccal tudtuk megmászni az összeset.
Egyedül az ivást, vagy inkább a bulizást hiányolom naggyon mostanában, de mindenki tiszta fáradt meg amúgyis az incidensünk óta mindenki hót beszari, szóval sehol sem iszunk semmit. Maximum bambizni megyünk ki a Bogie's-ba(mi magyarok azért persze sert iszunk ;) ). Azt azért csodálom, hogy az összes kocsmasportban(biliárd, csocsó) én vagyok az ász ( :P ), de remélem ez nem azt jelenti amire mindenki egyből gondol. Bowlingban azért vannak jobb srácok, de őket is megszorongatom néha...(nna akkorvisszaveszek kicsit az arcból: szóval a bólingban szar vagyok, de a csocsó meg a biló tényleg az én pályám egyenlőre )
Egyre jobban idegesít a laptopom videókártyájának szarrámenetele, mert nem tudok se zenéthallgatni, se filmetnézni, se skype-olni a saját gépemről, mindezekhez a Balázsét kell kölcsönkérnem, amit már lassan szégyellek is és hát végülis ezért hoztam el az én nyamvadt laptopomat... természetesen csak otthon lehet majd visszavinni hogy cseréljék ki vagy javítsák meg vagy valami, ezt már leleveleztem az otthoni és az amerikai Acer ügyfélközponttal is.
Majd ha valami érdekes is lesz megint írok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
