Uccsó nap

Elérkezett az utlsó nap is. A bankett is lezajlott különösebb gond nélkül. Mindenki boldog, a gyerekek azért hogy végre pléjsztésönözhetnek otthon, a counselorok azért hogy végre elmennek a gyerekek, mi meg azért hogy mindenki végre elhúz a redvába... :) Holnaptól megint csak kábé 50-60 embernek kell enni adnunk(JEE), hétfőn este staff party van, ami annyit jelent hogy a táborban legálisan leisszuk magunkat a sárga földig!!!

Egyszóval holnaptól már jóvilág van itt a táborban is, de 31-ikétől van a legjobb világ, mert elhúzunk délre nyaralni! Teljességgel kialakult az útitervem. Mégpedig úgy lesz az egész, hogy 31-ikén csavarás New York-ba, ahol egy éjszakát alszom. Ezután repülünk Balázzsal és barátnőjével Miami-ba, ahol már várnak minket az egy nappal korábban odaérkező angol csajok. Itten négy napot hesszelünk a napon, utána angoljaim mennek tovább az útjukon, én meg egy éjszakára és egy(vagy kettő) pár cowboy csizmáért benézek Orlandóba majd egy dobbantással New York-ból hazaugrom a jóó öreg Magyarországunkba ami már nagyon hiányzik mindenkivel és mindennel együtt!

A nap poénja a konyhás hagyományokhoz hű vizilufis kajacsata volt, amire Tatjaná-val és Aljoná-val háromnegyed órát töltögettünk a zuhogó esőbe. Vizilufikat csináltunk, majd az összeset bedobtuk csokipudinggal teli ládákba, tehát kívülről puding volt rajtuk, belül meg víz. Eztán a "fotózó hely" köré három helyre elrejtettük őket a bokrok közé, valamint az összes(marha sok) megmaradt tejszínhabos flakont.

Ezután Mila mindenkinek szólt, hogy a hagyomnyos fotózáshoz ki kell mennie mindeninek a konyha mögé arra a ronda betonemelvényre. Persze nekün meg volt beszélve, hogy ki melyik elrejtett "álláshoz" rohan, amit az első vaku villanása után meg is tettünk és őrültül elkezdtük hajigálni a meglepetten ácsorgó bagázst. Dan, a medencés jóarc figura ekkor persze berohant a konyhára az összes(pont ezért) begyűjtött kamerával és kint meg persze elszabadult a pokol. előbb utóbb mindenki rájött, hogy hol van a muníció, ezért mi is kaptuk rendesen az áldást a végén, de jópofa volt most a kitervelő és rajtaütő felén lenni a dolgoknak nme úgy, mint két évvel ezelőtt! :D

Most éppen az "olim"-beli gyerekek miatt virrasztunk itt a konyhán, mert eddig minden évben az uccsó éjszaka csináltak valami csínytevést a konyha körül(ez de szép magyar mondat lett... nna mindegy) és most meg akarjuk őket ijeszteni legalább, de ha mást nem akkor is meglesni. Nna ennyit máról. Mostmár sokkal több időm lesz netezni megint, úgyhogy gyakrabban leszek MSN-en, Skype-on, Gmail chat-en de gyakrabban fogok posztokat is írni ha lesz miről.
(képeket is akartam feltölteni, de szar a net, majd holnap feltolom őket)
Csőváz!