Bocs gyerekek, de ezeket a bejegyzéseket majd inkább szóban mondom el otthon. Két éve sem sikerült normális bejegyzéseket írnunk az utazásról így hát idén most meg sem próbálom! :)
Legyen elég, hogy most Miami-ban süttetem a hasam. Nna cső.
Mazs
2009. szeptember 3., csütörtök
2009. augusztus 22., szombat
Uccsó nap
Elérkezett az utlsó nap is. A bankett is lezajlott különösebb gond nélkül. Mindenki boldog, a gyerekek azért hogy végre pléjsztésönözhetnek otthon, a counselorok azért hogy végre elmennek a gyerekek, mi meg azért hogy mindenki végre elhúz a redvába... :) Holnaptól megint csak kábé 50-60 embernek kell enni adnunk(JEE), hétfőn este staff party van, ami annyit jelent hogy a táborban legálisan leisszuk magunkat a sárga földig!!!
Egyszóval holnaptól már jóvilág van itt a táborban is, de 31-ikétől van a legjobb világ, mert elhúzunk délre nyaralni! Teljességgel kialakult az útitervem. Mégpedig úgy lesz az egész, hogy 31-ikén csavarás New York-ba, ahol egy éjszakát alszom. Ezután repülünk Balázzsal és barátnőjével Miami-ba, ahol már várnak minket az egy nappal korábban odaérkező angol csajok. Itten négy napot hesszelünk a napon, utána angoljaim mennek tovább az útjukon, én meg egy éjszakára és egy(vagy kettő) pár cowboy csizmáért benézek Orlandóba majd egy dobbantással New York-ból hazaugrom a jóó öreg Magyarországunkba ami már nagyon hiányzik mindenkivel és mindennel együtt!
A nap poénja a konyhás hagyományokhoz hű vizilufis kajacsata volt, amire Tatjaná-val és Aljoná-val háromnegyed órát töltögettünk a zuhogó esőbe. Vizilufikat csináltunk, majd az összeset bedobtuk csokipudinggal teli ládákba, tehát kívülről puding volt rajtuk, belül meg víz. Eztán a "fotózó hely" köré három helyre elrejtettük őket a bokrok közé, valamint az összes(marha sok) megmaradt tejszínhabos flakont.
Ezután Mila mindenkinek szólt, hogy a hagyomnyos fotózáshoz ki kell mennie mindeninek a konyha mögé arra a ronda betonemelvényre. Persze nekün meg volt beszélve, hogy ki melyik elrejtett "álláshoz" rohan, amit az első vaku villanása után meg is tettünk és őrültül elkezdtük hajigálni a meglepetten ácsorgó bagázst. Dan, a medencés jóarc figura ekkor persze berohant a konyhára az összes(pont ezért) begyűjtött kamerával és kint meg persze elszabadult a pokol. előbb utóbb mindenki rájött, hogy hol van a muníció, ezért mi is kaptuk rendesen az áldást a végén, de jópofa volt most a kitervelő és rajtaütő felén lenni a dolgoknak nme úgy, mint két évvel ezelőtt! :D
Egyszóval holnaptól már jóvilág van itt a táborban is, de 31-ikétől van a legjobb világ, mert elhúzunk délre nyaralni! Teljességgel kialakult az útitervem. Mégpedig úgy lesz az egész, hogy 31-ikén csavarás New York-ba, ahol egy éjszakát alszom. Ezután repülünk Balázzsal és barátnőjével Miami-ba, ahol már várnak minket az egy nappal korábban odaérkező angol csajok. Itten négy napot hesszelünk a napon, utána angoljaim mennek tovább az útjukon, én meg egy éjszakára és egy(vagy kettő) pár cowboy csizmáért benézek Orlandóba majd egy dobbantással New York-ból hazaugrom a jóó öreg Magyarországunkba ami már nagyon hiányzik mindenkivel és mindennel együtt!
A nap poénja a konyhás hagyományokhoz hű vizilufis kajacsata volt, amire Tatjaná-val és Aljoná-val háromnegyed órát töltögettünk a zuhogó esőbe. Vizilufikat csináltunk, majd az összeset bedobtuk csokipudinggal teli ládákba, tehát kívülről puding volt rajtuk, belül meg víz. Eztán a "fotózó hely" köré három helyre elrejtettük őket a bokrok közé, valamint az összes(marha sok) megmaradt tejszínhabos flakont.
Most éppen az "olim"-beli gyerekek miatt virrasztunk itt a konyhán, mert eddig minden évben az uccsó éjszaka csináltak valami csínytevést a konyha körül(ez de szép magyar mondat lett... nna mindegy) és most meg akarjuk őket ijeszteni legalább, de ha mást nem akkor is meglesni. Nna ennyit máról. Mostmár sokkal több időm lesz netezni megint, úgyhogy gyakrabban leszek MSN-en, Skype-on, Gmail chat-en de gyakrabban fogok posztokat is írni ha lesz miről.
(képeket is akartam feltölteni, de szar a net, majd holnap feltolom őket)
Csőváz!
(képeket is akartam feltölteni, de szar a net, majd holnap feltolom őket)
Csőváz!
2009. augusztus 20., csütörtök
Magyar Shabbat és további szeszelések
Elég jól előkészültünk a Magyar Shabbat-ra. Először is úgy, hogy mázlisan kikaptunk egy közös 6-tól 3-ig tartó shiftet Balázs, Bence, Dani és én. Már mikor megláttuk a kiíráson hogy így vagyunk elhatároztuk, hogy tartunk egy közös "iszogatást". Erre csak ráadott egy lapáttal, hogy a kinéztük, hogy a közeli tónál vannak szabadon használható grillező alkalmatosságok. Innen már csak egy kicsi hangyapecsnyire voltunk a rádöbbenéstől miszerint márpedig mi sertéshúst fogunk sütögetni a tóparton a kellemes naplementében, mellé hideg söröket iszogatunk és mindezt péntek este képletesen belenevetve a sok zsé arcába.( zsé = újkeletű szó by Bence, zsidó vallású egyénekre használatos, általábna valamilyen negatív szleng jelző követi a munka hevében )
Lecsekkoltuk mindennek az árát a Big-Y-ban és tisztességesen előkészültünk a konyhán: csórtunk műanyag poharakat, tányérokat és evőeszközöket, bepácoltunk előre egy két kiló csirkemellet(tuti ami ziher), magunkhoz vettünk két jó nagy zacskó jeget valamint faszéngyujtóst és elindultunk. Útközben megvettük a Big-Y-ban a sertéshúst és a szenet. Az ezután következő rész volt a legszarabb az estében, mert mindezekkel a nem éppen könnyű cuccokkal megpakolva sokkal messzebbre kúszott az a rohadt tó és már a p*csünkön is izzadtság folyt mire odavánszorogtunk. De megérte! ;)
Szépen lefoglaltunk egy félreeső grill-t, megpakoltuk szénnel elindítottuk a tüzet, hogy jó kis parazsunk legyen mire kellemesen beiszunk, ahogy kell. Közben volt még egy vicces mozzanat, amikoris észrevettük hogy a helyi sheriff már vagy harmadszorra kocsikázik el a három méterre mögöttünk futó úton úgyhogy lehet hogy el kéne valahogy takarni a söröket. Így hát kitaláltuk, hogy zoknit húzunk a sörösdobozra és úgy isszuk. :D Nagyon furcsa volt, de tényleg nem látszik, hogy mit iszol és össze lehet keverni egy sima dobozhűtővel.
Mióta legutóbb írtam a blogra eléggé megváltozott a hangulata a tábori létnek. Legfőképpen az utóbbi pár napban. Ugyanis kezd úrrá lenni mindenkin a táborvégi hangulat, ezzel együtt a bátorsága is kezd mindenkinek megjönni, valamint az igény a bulizásra és ivásra. Így történt tehát, hogy megkértük Zuzká-t(Mila feleségét, aki a munkaidő beosztásokat csinálja), hogy Bence, Balázs, P-J, Ben és én legyünk vagy egy szabadnapon vagy úgy hogy valamelyikünk szabadnapon a többiek meg 6tól 3ig levő shiften. Annyira jófej volt ráadásul Zuzka, hogy nemcsak egyszer, hanem kétszer is berakta a társaságot ilyen megosztott szabadnapra. Egyszóval marhajó beosztásunk volt. Előre elterveztük, hogy ezeket a szabadidőket ivászattal fogjuk benépesíteni.
Lényeg a lényeg, hogy négy napja már minden este lenn vagyunk a folyóparton és részegedés folyik. Tanultunk persze a táboreleji balfaszságunkból és mindíg takarodó előtt hazaérünk szépen és amíg átjövünk a sok becsekkoláson igyekszünk józannak kinézni. Még csak egyszer volt csúnyább beszeszelés, de mind a négy este nagyon jó volt. Végre kezd ténylegesen közel kerülni a társaság és előjönnek a jó kis piálós sztorizások, csajozások, pasizások, játékok(az angol csajok különösen élen járnak a vicces ivászat köré épülő játékokban :) ). Külön poén, hogy a folyó ahol iszunk maga is gyönyörű. Néha találkozunk helyi fiatalokkal, vagy éppen nemi életet élő párocskákkal, de a fogadtatás mindíg pozitív(a múltkor még egy ingyen sört is kaptunk cserébe azért hogy adtunk a szúnyogriasztónkból valami helyi arcnak).
A menetrend általában az, hogy a konyhán 3-kor végzők elmennek és megveszik az előre összeírt alkoholmennyiséget és vagy letelepszenek a folyónál, vagy a piát a híd alá rejtve megvárják a többieket a táborban. A dolgozó nép meg igyekszik minél hamarabb befejezni az esti mosogatást(rekord: fél 8 !!) és utána egyből csatlakozni a már szeszelő egyénekhez, mert ugye fél 12kor el kell indulni vissza a táborba hogy még a legrészegebb emberek is visszaérjenek negyed 12-re(takarodó 12:30-or van). Ja, az út amúgy józanul kábé 20 perc :) . Mikor odaérünk aztán ugye beöntés következik és haverok, buli, folyóbanfürdés meg ilyenek. Szóval egyre jobban hazaisodik a társaság.
Egyenlőre ezekről a bulikról nincs fotóm, majd amint lesz feltöltök párat, mert még nekem is viccesek nemhogy nektek! :D
Nna ebbe ennyi fért bele! Megyünk is a folyóhoz! ;)
Lecsekkoltuk mindennek az árát a Big-Y-ban és tisztességesen előkészültünk a konyhán: csórtunk műanyag poharakat, tányérokat és evőeszközöket, bepácoltunk előre egy két kiló csirkemellet(tuti ami ziher), magunkhoz vettünk két jó nagy zacskó jeget valamint faszéngyujtóst és elindultunk. Útközben megvettük a Big-Y-ban a sertéshúst és a szenet. Az ezután következő rész volt a legszarabb az estében, mert mindezekkel a nem éppen könnyű cuccokkal megpakolva sokkal messzebbre kúszott az a rohadt tó és már a p*csünkön is izzadtság folyt mire odavánszorogtunk. De megérte! ;)
Szépen lefoglaltunk egy félreeső grill-t, megpakoltuk szénnel elindítottuk a tüzet, hogy jó kis parazsunk legyen mire kellemesen beiszunk, ahogy kell. Közben volt még egy vicces mozzanat, amikoris észrevettük hogy a helyi sheriff már vagy harmadszorra kocsikázik el a három méterre mögöttünk futó úton úgyhogy lehet hogy el kéne valahogy takarni a söröket. Így hát kitaláltuk, hogy zoknit húzunk a sörösdobozra és úgy isszuk. :D Nagyon furcsa volt, de tényleg nem látszik, hogy mit iszol és össze lehet keverni egy sima dobozhűtővel.
A disznót végülis sóztuk, borsoztuk, meg belemártottuk a csirkepácba és úgy ettük. Azt hagytuk a végére direkt és naggyon jól esett! Hát kábé ez volt a Magyar Shabbat, szerintem eszméletlen jól sikerült, de mint azt mindjárt meglátjátok most azóta már volt egy-két legalább ilyen jó esténk! ;)
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
Mióta legutóbb írtam a blogra eléggé megváltozott a hangulata a tábori létnek. Legfőképpen az utóbbi pár napban. Ugyanis kezd úrrá lenni mindenkin a táborvégi hangulat, ezzel együtt a bátorsága is kezd mindenkinek megjönni, valamint az igény a bulizásra és ivásra. Így történt tehát, hogy megkértük Zuzká-t(Mila feleségét, aki a munkaidő beosztásokat csinálja), hogy Bence, Balázs, P-J, Ben és én legyünk vagy egy szabadnapon vagy úgy hogy valamelyikünk szabadnapon a többiek meg 6tól 3ig levő shiften. Annyira jófej volt ráadásul Zuzka, hogy nemcsak egyszer, hanem kétszer is berakta a társaságot ilyen megosztott szabadnapra. Egyszóval marhajó beosztásunk volt. Előre elterveztük, hogy ezeket a szabadidőket ivászattal fogjuk benépesíteni.
Lényeg a lényeg, hogy négy napja már minden este lenn vagyunk a folyóparton és részegedés folyik. Tanultunk persze a táboreleji balfaszságunkból és mindíg takarodó előtt hazaérünk szépen és amíg átjövünk a sok becsekkoláson igyekszünk józannak kinézni. Még csak egyszer volt csúnyább beszeszelés, de mind a négy este nagyon jó volt. Végre kezd ténylegesen közel kerülni a társaság és előjönnek a jó kis piálós sztorizások, csajozások, pasizások, játékok(az angol csajok különösen élen járnak a vicces ivászat köré épülő játékokban :) ). Külön poén, hogy a folyó ahol iszunk maga is gyönyörű. Néha találkozunk helyi fiatalokkal, vagy éppen nemi életet élő párocskákkal, de a fogadtatás mindíg pozitív(a múltkor még egy ingyen sört is kaptunk cserébe azért hogy adtunk a szúnyogriasztónkból valami helyi arcnak).
A menetrend általában az, hogy a konyhán 3-kor végzők elmennek és megveszik az előre összeírt alkoholmennyiséget és vagy letelepszenek a folyónál, vagy a piát a híd alá rejtve megvárják a többieket a táborban. A dolgozó nép meg igyekszik minél hamarabb befejezni az esti mosogatást(rekord: fél 8 !!) és utána egyből csatlakozni a már szeszelő egyénekhez, mert ugye fél 12kor el kell indulni vissza a táborba hogy még a legrészegebb emberek is visszaérjenek negyed 12-re(takarodó 12:30-or van). Ja, az út amúgy józanul kábé 20 perc :) . Mikor odaérünk aztán ugye beöntés következik és haverok, buli, folyóbanfürdés meg ilyenek. Szóval egyre jobban hazaisodik a társaság.
Egyenlőre ezekről a bulikról nincs fotóm, majd amint lesz feltöltök párat, mert még nekem is viccesek nemhogy nektek! :D
Nna ebbe ennyi fért bele! Megyünk is a folyóhoz! ;)
2009. augusztus 19., szerda
Boston-i képözön
Nem rakok be minden képet hanem nézzétek meg a Picasa albumban! (ha valkinek nem sikerül az albumot behozni írjon e-mailt vagy kommentben kérjen segítséget)
Nna és most télleg még ma megírom a Magyar Shabbat posztot meg mostmár belezsúfolom az azóta eltelt dolgokat is.
CSőő!
Mazs
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
 |
| Származási hely: Eisner 2009 |
Nna és most télleg még ma megírom a Magyar Shabbat posztot meg mostmár belezsúfolom az azóta eltelt dolgokat is.
CSőő!
Mazs
2009. augusztus 8., szombat
Hard Rock és pörkölt
Az az igazság, hogy megint a magyarok csak a király arcok a konyhán. Senkinek még csak eszébe sem jutott semmit főzni a konyhás csapatnak, csak nekünk. :) A lényeg az, hogy meg akartuk mutatni a csapatnak, hogy igazi étel is létezik eme földön és nem kell hozzá semmi varázslat csak egy kicsit főzni kell, normálisan, nem por és víz segítségével.
Maga a főzést az ebéd utáni szünetünkben kellett csinálni persze, mert külön szabadidőt ilyesmire nem kaphat senki. Mila jófej volt, mert megint rendelt nekünk külön jó minőségű húst és minden alapanyagot szabadon használhattunk. Kábé hat kiló marhahúsból, legalább másfélszer annyi hagymából, egy kis zöld kaliforniai paprikából, paradicsomból és spanyol pirospaprikából lett megszerkesztve a dolog, de a körülményeket figyelembe véve meg voltam elégedve az eredménnyel. Kicsit elsóztuk a végére mert féltünk, hogy túl édes lesz a kaliforniai paprika miatt, de Dani(a másik főfőző rajtam kívül) javaslatára raktunk bele pár egész krumplit főni és ez elszívott egy kis sót. A köret krumplipüré volt, amit nagyapa receptje alapján csináltam, de sajnos szójatejet kellett beletennem igazi(azaz kábé igazi, mert finom tej nincs Amerikában... ) helyett, mert Alon, az egyik izraeli szakács kósher és nem ehet tejet és húst egyszerre.
Nagy sikert arattunk megint, az egész elég impresszív adag elfogyott kábé húsz perc alatt... Mila sem győzött hálálkodni, főleg mivel félretettük neki az adagját és már beszart hogy nem jutott neki, mikor megtuda hogy gondoltunk azért rá is! :D Annyira szerette mindenki, hogy Kathryn is megkóstolta, pedig ő vegetáriánus!!! A legnagyobb sikert nagy meglepetésemre a franciáknál és a nigériai Sam-nél aratta a pörkölt, mivel ők már nagyon hiányoltak egy kis igazi, jól elkészített húsételt. Mila azt is mondta, hogy lehet hogy mégegyszer rendel nekünk húst a végén, hogy ha megint bevállaljuk a főzést, mi persze egyből rávágtuk, hogy vállaljuk! ;)
BOSTON - Trip Day
Már nem emlékszem, hogy két éve hogyan is volt pontosan a menetrend a trip day-en, de most reggel 8-kor indultunk külön nekünk rendelt iskolabusszal, amiben a székek még mindíg iszonyatosan kényelmetlenek. Az út maga három óránál kicsit többet vett igénybe, amit a társaság nag része alvásra használt fel. Én egy keveset olvastam is amíg kitartott a reggeli kávé hatása aztán én is bedurmoltam. Taktikusan előző este elolvastuk a két évvel ezelőtti posztunkat, hogy mit is érdemes megnézni Boston-ban ;) . Igazából nagyon jól csináltuk mi aztat két éve és meg is mondtam a többieknek hogy én megint olyasmire terveztem ezt a városnézést, amire ők a poszt elolvasása után nagyban bólogattak. Azért persze másfelé is jártunk úgyhogy lesz mit írnom megint.
Először is most nem négyen mentünk együtt, hanem kilencen(hat magyar plusz a három angol csaj: Hannah, Saba és Kathryn). Miután lerakott pontosan ugyan ott a busz a Quincy Market-nél hasonlóan elsétáltunk a Boston Common nevezetű parkig. Ez a része szerintem a leghangulatosabb Boston belvárosának. Pont kellő arányban keverednek a modern stílusos épületek, a régi műemlékek(kápolnák, régi államszékház), sétálóutcák és felhőkarcolók. Mindemellett tiszta és még szushi-t is kapni! :)
A park maga ahova megérkeztünk egy tiszta és normálisan karbantartott városligethez hasonlítható, és van benne egy harminc centi mély meterséges "tó" amiben mindig ezer gyerek lubickol, mi csak besétáltunk mezítláb. Most nem követtük el azt a hibát, hogy nem iszunk egy sört itt a parkban úgyhogy taktikusan a legközelebbi liquor store-ban vettünk egy six-pack-et amit eltoltunk az egyik fa árnyékában. Persze puttózni kellett, mert nem lehet közterületen inni itt sem, és nem akartunk lebukni, úgyhogy üres Dr Pepper-es üvegekbe töltöttük át a seritalt és onnan szopogattuk.
Innen a Harvard egyetemre mentünk, amit nem is tudom, hogy miért hagytunk ki múltkor mert Zozó tutira el akart volna menni, hogyha tudja hogy Boston-ban van. Ehez meg metróra ültünk, ami szintén jó élmény volt, mivel takaros és egyenesen hangulatos metrója van Boston-nak. Mindenhol hangulatos cseréptéglákkal kirakott falak, a metróvonalnak megfelelő színben, szűk és kanyargós lépcsők, csomó utcazenész(mindet felvettem, majd a videóban benne lesznek, csak most a laptopom miatt nem tudom őket konvertálni meg felrakni youtube-ra ) és légkondícionált, tágas metrószerelvények. Maga a Harvard nem volt olyan nagy szám, csak egy egyetem. Attól mert marha híres még csak egy egyetem marad.. Az volt a jó benne, hogy találkoztunk egy magyar csajjal amikor leültünk a könyvtár elé szendvicsezni abbéli elkeseredésünkben, hogy nem találtunk ingyen netet(az anno Los Angeles-i tapasztalatainkkal ellentétben). Egyszóval leültünk kajjantani, mire megszólal a mellettünk ülő fiatal lány, hogy "honnan jöttetek?". Miután összeszedtük a leesett állunkat szóba elegyedtünk vele. Kint dolgozik a Harvardon már két éve, Miskolci származású és hazajárogat. Mondta hogy a kikötő és az óceánpart a legjobb sétálórész úgyhogy oda menjünk. Tök jófej volt, és mondta hogy csomó magyar él Bostonban. Ezután még láttun egy Harvard Police Force-os rendőrautót(kiráály!), majd visszametróztunk a parkba.
Innen átsétáltunk China Town-on és lejutottunk a partra. Ugyanott másztunk le a vízhez, mint két éve és még mindig nincs ott semmi érdekes, csak büdös víz és szemét. De belelógattuk a lábunkat az Atlanti Óceánba, a nagyvízbe ami Európa partjait is mossa... Az óceánpart után visszasétáltunk a Quncy Market-ba, mert megéheztünk, én toltam megint egy sushi-t már csak hagyományteremtés végett is(meg persze marha finom is :) ).
Ezután én valahogy leváltam a nagy csapatról Bencével és elhatároztuk, hogy ha már így elhagytuk a csapatnak azt a részét ahol 21 alattiak is vannak akkor üljünk már be valahova és szépen nyugodtan, legálisan igyunk meg egy pofa sört. Erre eszünkbe jutott az is, hogy itten van egy Hard Rock Café! Ohóó! Hát be is céloztuk az irányt és pár perc múlva már támasztottuk is a pultot a Boston-i Hard Rock Café-ban egy-egy csapolt Boston Lager társaságában. Ment a jó muzyika, megvoltak a rock ereklyék a falakon és jó italt iszogattunk egyszóval megvolt a hangulat. Itt még történt egy említésra méltó esemény, mégpedig az hogy mikor a sörünk kétharmadánál járogattunk beözönlött csomó gyerek és pár idősebb emberke Timber Lake Camp-es pólóban!!!!! Egyből kerestem Tottert és Ági-t, de nem is számítottam igazán arra hogy megtalálom őket a counselor-ok között, mert ahogy nálunk sem megy a support staff a gyerekekkel kirándulni úgy szerintem náluk sem. De mindegy az a lényeg, hogy marha jó poén volt látni a gyerkőcöket a Totterék táborából.
Ezek után szerettük volna megismételni a két évvel ezelőtti óceánpartos lazulást, csak sörökkel megtámogatva. Jó is lett volna, de természetesen nem sikerült :) . Azért nem kell mindjárt a legrosszabra gondolni, mert azért jól elvoltunk, de nem volt meg az a feltelítődés fílingje ami után egy hétig csak vigyorogtunk volna a legnagyobb szarban is a konyhán.
Megbeszéltük a két francia sráccal, hogy találkozunk velük fél6-kor a Quincy Market-nél, veszünk piát és szivart, majd lemegyünk az óceánpartra inni és szivarozni. Ez még rendben is volt, de ebben az átkozott országban ugye csak liquor store-ban lehet alkoholt venni, ami meg nagyon ritkán van. Természetesen a Quincy Market környékén egyet sem találtunk. Elkezdtünk mindenféle boltba bemenni és kérdezgetni hogy hol lehet a legközelebbi piabolt, de mire megtudtuk hogy merre kell menni elvesztettük a francia srácot és Bencét. Én nekem már a tököm kivolt az egésszel és csak a sörömet akartam és a vizet bámulni. Nem tudtunk mit csinálni elmentünk(az egyébként öt háztömbbel arrébb levő) bolthoz, megvettük a söröket és lementünk a partra inni, ahol meg nem találtam azt a francos helyet ahol két éve ittunk(ferde sziklás rész, kényelmes ülésre, közvetlenül a víz felett). Még szivart is elfelejtettem venni amiatti elkeseredésemben, hogy pont az idegölést nem akartam hanem egy jót lazítani és dumázni a parton. Mindenesetre legalább söröztünk és a végére lelazult mindenki, azért a óceánparti parkban sem a legrosszabb üldögélni.
Megint nagyon élvezte az egész csapat a Boston-i trip day-t és mivel mozgalmas napunk volt hazafelé a buszon óriási durmolások folytak. Egytől-egyig bealudtak a pacákok(én is). Beigazolódni látszik, hogy Boston az egyik leg európaisabb város Amerikában, mivel az angol csajok rendszeresen mondogatták, hogy "hűű, ez akár otthon is lehetne!" meg ilyesmiket. Főleg azért volt jó, mert egy kicsit valóban úgy érezhettük magunkat hogy utazunk, nyaralunk és nem robotolunk egy büdös konyhában... :P
Minden jó ha jó a vége! Bezárult Móka Miki mókatára mára, úghogy majd jelentkezem hamarosan a "Magyar Shabbat" című poszttal! ;D
Maga a főzést az ebéd utáni szünetünkben kellett csinálni persze, mert külön szabadidőt ilyesmire nem kaphat senki. Mila jófej volt, mert megint rendelt nekünk külön jó minőségű húst és minden alapanyagot szabadon használhattunk. Kábé hat kiló marhahúsból, legalább másfélszer annyi hagymából, egy kis zöld kaliforniai paprikából, paradicsomból és spanyol pirospaprikából lett megszerkesztve a dolog, de a körülményeket figyelembe véve meg voltam elégedve az eredménnyel. Kicsit elsóztuk a végére mert féltünk, hogy túl édes lesz a kaliforniai paprika miatt, de Dani(a másik főfőző rajtam kívül) javaslatára raktunk bele pár egész krumplit főni és ez elszívott egy kis sót. A köret krumplipüré volt, amit nagyapa receptje alapján csináltam, de sajnos szójatejet kellett beletennem igazi(azaz kábé igazi, mert finom tej nincs Amerikában... ) helyett, mert Alon, az egyik izraeli szakács kósher és nem ehet tejet és húst egyszerre.
Nagy sikert arattunk megint, az egész elég impresszív adag elfogyott kábé húsz perc alatt... Mila sem győzött hálálkodni, főleg mivel félretettük neki az adagját és már beszart hogy nem jutott neki, mikor megtuda hogy gondoltunk azért rá is! :D Annyira szerette mindenki, hogy Kathryn is megkóstolta, pedig ő vegetáriánus!!! A legnagyobb sikert nagy meglepetésemre a franciáknál és a nigériai Sam-nél aratta a pörkölt, mivel ők már nagyon hiányoltak egy kis igazi, jól elkészített húsételt. Mila azt is mondta, hogy lehet hogy mégegyszer rendel nekünk húst a végén, hogy ha megint bevállaljuk a főzést, mi persze egyből rávágtuk, hogy vállaljuk! ;)
BOSTON - Trip Day
Már nem emlékszem, hogy két éve hogyan is volt pontosan a menetrend a trip day-en, de most reggel 8-kor indultunk külön nekünk rendelt iskolabusszal, amiben a székek még mindíg iszonyatosan kényelmetlenek. Az út maga három óránál kicsit többet vett igénybe, amit a társaság nag része alvásra használt fel. Én egy keveset olvastam is amíg kitartott a reggeli kávé hatása aztán én is bedurmoltam. Taktikusan előző este elolvastuk a két évvel ezelőtti posztunkat, hogy mit is érdemes megnézni Boston-ban ;) . Igazából nagyon jól csináltuk mi aztat két éve és meg is mondtam a többieknek hogy én megint olyasmire terveztem ezt a városnézést, amire ők a poszt elolvasása után nagyban bólogattak. Azért persze másfelé is jártunk úgyhogy lesz mit írnom megint.
Először is most nem négyen mentünk együtt, hanem kilencen(hat magyar plusz a három angol csaj: Hannah, Saba és Kathryn). Miután lerakott pontosan ugyan ott a busz a Quincy Market-nél hasonlóan elsétáltunk a Boston Common nevezetű parkig. Ez a része szerintem a leghangulatosabb Boston belvárosának. Pont kellő arányban keverednek a modern stílusos épületek, a régi műemlékek(kápolnák, régi államszékház), sétálóutcák és felhőkarcolók. Mindemellett tiszta és még szushi-t is kapni! :)
A park maga ahova megérkeztünk egy tiszta és normálisan karbantartott városligethez hasonlítható, és van benne egy harminc centi mély meterséges "tó" amiben mindig ezer gyerek lubickol, mi csak besétáltunk mezítláb. Most nem követtük el azt a hibát, hogy nem iszunk egy sört itt a parkban úgyhogy taktikusan a legközelebbi liquor store-ban vettünk egy six-pack-et amit eltoltunk az egyik fa árnyékában. Persze puttózni kellett, mert nem lehet közterületen inni itt sem, és nem akartunk lebukni, úgyhogy üres Dr Pepper-es üvegekbe töltöttük át a seritalt és onnan szopogattuk.
Innen a Harvard egyetemre mentünk, amit nem is tudom, hogy miért hagytunk ki múltkor mert Zozó tutira el akart volna menni, hogyha tudja hogy Boston-ban van. Ehez meg metróra ültünk, ami szintén jó élmény volt, mivel takaros és egyenesen hangulatos metrója van Boston-nak. Mindenhol hangulatos cseréptéglákkal kirakott falak, a metróvonalnak megfelelő színben, szűk és kanyargós lépcsők, csomó utcazenész(mindet felvettem, majd a videóban benne lesznek, csak most a laptopom miatt nem tudom őket konvertálni meg felrakni youtube-ra ) és légkondícionált, tágas metrószerelvények. Maga a Harvard nem volt olyan nagy szám, csak egy egyetem. Attól mert marha híres még csak egy egyetem marad.. Az volt a jó benne, hogy találkoztunk egy magyar csajjal amikor leültünk a könyvtár elé szendvicsezni abbéli elkeseredésünkben, hogy nem találtunk ingyen netet(az anno Los Angeles-i tapasztalatainkkal ellentétben). Egyszóval leültünk kajjantani, mire megszólal a mellettünk ülő fiatal lány, hogy "honnan jöttetek?". Miután összeszedtük a leesett állunkat szóba elegyedtünk vele. Kint dolgozik a Harvardon már két éve, Miskolci származású és hazajárogat. Mondta hogy a kikötő és az óceánpart a legjobb sétálórész úgyhogy oda menjünk. Tök jófej volt, és mondta hogy csomó magyar él Bostonban. Ezután még láttun egy Harvard Police Force-os rendőrautót(kiráály!), majd visszametróztunk a parkba.
Innen átsétáltunk China Town-on és lejutottunk a partra. Ugyanott másztunk le a vízhez, mint két éve és még mindig nincs ott semmi érdekes, csak büdös víz és szemét. De belelógattuk a lábunkat az Atlanti Óceánba, a nagyvízbe ami Európa partjait is mossa... Az óceánpart után visszasétáltunk a Quncy Market-ba, mert megéheztünk, én toltam megint egy sushi-t már csak hagyományteremtés végett is(meg persze marha finom is :) ).
Ezután én valahogy leváltam a nagy csapatról Bencével és elhatároztuk, hogy ha már így elhagytuk a csapatnak azt a részét ahol 21 alattiak is vannak akkor üljünk már be valahova és szépen nyugodtan, legálisan igyunk meg egy pofa sört. Erre eszünkbe jutott az is, hogy itten van egy Hard Rock Café! Ohóó! Hát be is céloztuk az irányt és pár perc múlva már támasztottuk is a pultot a Boston-i Hard Rock Café-ban egy-egy csapolt Boston Lager társaságában. Ment a jó muzyika, megvoltak a rock ereklyék a falakon és jó italt iszogattunk egyszóval megvolt a hangulat. Itt még történt egy említésra méltó esemény, mégpedig az hogy mikor a sörünk kétharmadánál járogattunk beözönlött csomó gyerek és pár idősebb emberke Timber Lake Camp-es pólóban!!!!! Egyből kerestem Tottert és Ági-t, de nem is számítottam igazán arra hogy megtalálom őket a counselor-ok között, mert ahogy nálunk sem megy a support staff a gyerekekkel kirándulni úgy szerintem náluk sem. De mindegy az a lényeg, hogy marha jó poén volt látni a gyerkőcöket a Totterék táborából.
Ezek után szerettük volna megismételni a két évvel ezelőtti óceánpartos lazulást, csak sörökkel megtámogatva. Jó is lett volna, de természetesen nem sikerült :) . Azért nem kell mindjárt a legrosszabra gondolni, mert azért jól elvoltunk, de nem volt meg az a feltelítődés fílingje ami után egy hétig csak vigyorogtunk volna a legnagyobb szarban is a konyhán.
Megbeszéltük a két francia sráccal, hogy találkozunk velük fél6-kor a Quincy Market-nél, veszünk piát és szivart, majd lemegyünk az óceánpartra inni és szivarozni. Ez még rendben is volt, de ebben az átkozott országban ugye csak liquor store-ban lehet alkoholt venni, ami meg nagyon ritkán van. Természetesen a Quincy Market környékén egyet sem találtunk. Elkezdtünk mindenféle boltba bemenni és kérdezgetni hogy hol lehet a legközelebbi piabolt, de mire megtudtuk hogy merre kell menni elvesztettük a francia srácot és Bencét. Én nekem már a tököm kivolt az egésszel és csak a sörömet akartam és a vizet bámulni. Nem tudtunk mit csinálni elmentünk(az egyébként öt háztömbbel arrébb levő) bolthoz, megvettük a söröket és lementünk a partra inni, ahol meg nem találtam azt a francos helyet ahol két éve ittunk(ferde sziklás rész, kényelmes ülésre, közvetlenül a víz felett). Még szivart is elfelejtettem venni amiatti elkeseredésemben, hogy pont az idegölést nem akartam hanem egy jót lazítani és dumázni a parton. Mindenesetre legalább söröztünk és a végére lelazult mindenki, azért a óceánparti parkban sem a legrosszabb üldögélni.
Megint nagyon élvezte az egész csapat a Boston-i trip day-t és mivel mozgalmas napunk volt hazafelé a buszon óriási durmolások folytak. Egytől-egyig bealudtak a pacákok(én is). Beigazolódni látszik, hogy Boston az egyik leg európaisabb város Amerikában, mivel az angol csajok rendszeresen mondogatták, hogy "hűű, ez akár otthon is lehetne!" meg ilyesmiket. Főleg azért volt jó, mert egy kicsit valóban úgy érezhettük magunkat hogy utazunk, nyaralunk és nem robotolunk egy büdös konyhában... :P
Minden jó ha jó a vége! Bezárult Móka Miki mókatára mára, úghogy majd jelentkezem hamarosan a "Magyar Shabbat" című poszttal! ;D
2009. július 29., szerda
Ismételt életképek
Megint nagy események híján van a tábori létünk. Legutóbbi szabadnapunkon Balázzsal elbuszoztunk Lee-be és megint sikerült bevásárolnom(három póló, egy rövidnadrág és két ing). De mentségemre legyen mondva, hogy mind marha jó és összesen kerültek annyiba, mint otthon az egyikük. Voltunk a tónál is, ahol fürödtünk és söröztünk is egyet és persze kinéztük magunknak a grillező állványokat. Nem, nem lefűrészelni és eladni a méh-be, hanem elterveztük, hogy legközelebbi adandó alkalommal előre bepácolunk magunknak húst és elmegyünk grillezni egyet a tópartra a többiekkel együtt és tök jó lesz. Ja, és Mila azt mondta hogy rendel nekünk jóféle marhahúst és csinálhatunk megint gulyást meg pörköltet... :)
Beindult a nagy rendelgetés is, minden harmadik nap jön csomagja valakinek a konyhába :). Már én is gazdagabb lettem három William gibson könyvvel ( Neuromancer, Pattern-recognition és Spook country - tudom tudom Andris, de nem tudtam megállni egyiket sem... :P ), egy jó kis "nő+sör"-ös poszterrel és még várok cipőt meg pólókat is. Ja, igen: ezúton üzenem mindenkinek, hogy ha akar rendelni valamit amit vagy hazaviszek csomagban vagy hazaküldök póstával, akkor azt mostanában tegye meg hogy biztosan ideérjen tábor végéig.
Végre volt egy jó kis esténk a Bogie's-ban is. Minden magyar és végre az angolok jórésze is ottvolt. Mindenki megivott egy-két sört is, lazult a hangulat. Egyszóval végre volt egy jó kis pub-ozás a konyhásokkal, kezd elmúlni a tábor eleje óta mindenkiben meglevő ivástól való félelem, ugyanakkor azz emberkék is egyre jobban megismerik egymást és van miről beszélgetni.
Voltunk moziban a tábor pénzén!!! Megnéztük a Public Enemies-t a Great Barrington-i Triplex filmszínházban, ahol a film közepénél kábé öt percig nem volt hang vagy csak hangosan berregett/zúgott az összes hangszóró valamint egy fél percre a kép is elment... elég siralmas volt, ha nem ingyen néztük volna akkor tuti visszaköveteltük volna a pénzünket. Maga a film nem volt rossz, de lehetett volna fél órával rövidebb ésa forgatókönyvön is lett volna mit csiszolni. De Johnny Depp még mindíg jó színész és ha vigyorog egyet a király napszecsójában akkor az még a harmincas években is menő! :)
Nemtudom, hogy közületek mennyien olvassák Bence blogját(egyik legjobb fej magyar srác), de ő is írta és én meg megfogadtam magamnak, hogy az angolok általános műveltségbeli furcsaságairól írunk a blogunkra.
Úgy kezdődött az egész, hogy megkérdeztük őket hogy hogyan van valamilyen ige "past perfect continous" (folytonos befelyezetlen múlt) igeidőben és akkorát néztek rá hogy mi jöttünk zavarba hirtelenjében. Szóval azt sem tudták hogy miről beszélünk, náluk nincsen igeidő tanítás azt csak beszéd közben megtanulják és használják... áll koppan a földön...
ezután beszélgettünk természetesen a különböző országokról, ki honnan jött, stb. Az haggyán hogy Franciaország, Spanyolország, Hollandia és esetleg Németország nekik Európa, de hogy az ezeken kívüli országokról SEMMIT, de SEMMIT nem tudnak az már tényleg kiábrándító volt... Legjobban példákkal lehet körülírni a helyzetet:
"-Ázsia?
-Hmm... az egy ország?
-O.O"
"-Az a srác elrepült tegnap a szabadnapján Tibetbe, estére meg visszarepült ide.
-Öööö... azt nem hiszem, mert az nagyon messze van.
-Miért Tibet az mi? Egyébként lehet hogy rosszul hallottam...
-O.O"
"- Ez teljesen totalitarizmus ami itt van a táborban.
-Ööö... az mi?
-Hát tudod ami a náci Németországban volt meg Sztálin alatt. Nem demokrácia hanem...
- Ja! Tudom más néven kapitalizmus.
-O.O"
És ezek csak olyanok amikre emlékszem, de kábé naponta vannak ilyen szintű leddöbbenések a magyarok körében... Csomót gondolkodtunk hogy ez hogyan is lehet és rájöttünk hogy valószínűleg nem ennyire hülyék ők, csak nem tanítanak nekik annyi dolgot mint nekünk. Nem tanítanak annyi üzleti szempontból hazsontalan dolgot mint nekünk. Ha belegondol az ember, akkor ezekre nincsen szükségük ahoz hogy elhelyezkedjenek egy stúdiónál vagy valamilyen angoltanári állásba vagy mittomén. Ha valamelyikük meg ilyesmi állásra tanulna akkor az megtanulja az egyetemen. Vagy mittomén. Okosabbat nem tudtunk egyenlőre kisütni. Mindenesetre folyamatosan sokkolnak minket ilyesmikkel! :D
Ja, és Angliában fütyülni nagyon illetlen/bunkó dolog.
Otthoniaknak:
Papi: HAJRÁ MAGYAROK!!!! Remélem meglesz az a dobogó!!
Mami+Sommer: szervezzétek ám a jó programokat! És sajnálom hogy nem tudtam megszerelni a gépet mielőtt kijöttem... sokat szívtok most vele. LEGO-ról majd még beszélünk.
Andris: Igyá és bulizz helyettem is! Kérek valami helyzetjelentést!
PAZ: Írj már valamit Olaszországról és te is menny fesztiválozni!
Tengó: hiányzik a hagymásbab!!! :D
Hali: Láttalak a Kati Efott-os képein facebook-on... háááát szét voltatok esve rendesen... Ja, igen a Tangóról is van egy jó kép! :P
Többiek: Induljon a nyár TÍZEZERREL! :P
2009. július 25., szombat
Unalom, de legalább kummantunk
Nem történik semmi mostanában... max annyit tudok mesélni hogy véget ért az első "session", megvolt a záró bankett. Minden idők leggyorsabb bankett utáni takarítás befejezést produkáltunk(háromnegyed nyolcra készen voltunk mindennel és mentünk vacsizni :) ). És holnap moziba fogunk menni a tábor pénzén.
A második Trip day Bostonba lesz mégis, mert meggyőztük Milá-t hogy mindenki oda akar menni, úgyhogy királyság van.
A gyerekekből már kezdett nagyon elegünk lenni úgyhogy jól is jön most ez a kis szünet. Vagy inkább szünet szerűség, mert kábé a fele gyerek itt marad második session-re is és azokat két session közötti holtidőben is etetnünk kell. De már mindenkin látszott hogy nagyon kivan úgyhogy így cakkumpakk az egész konyhára ráfér most ez a kis lazítás. Egyébként a közhangulat jó, mindenki belejött teljesen a munkába, csak a mindenki versus Tatjana konfliktus marad meg állandóan(nem szerettük az Ido-t és Tatjana nem is annyira genyó meg alamuszi, de sokkal rosszabb supervisor... ja, és buta szegény). Valamint új munkamódszert alakítottunk ki kollektíven a "jobban dolgozó" emberek között, ez pedig a kummantás. Ez nagyjából a hesszelést jelenti, de most már ravaszabbul kell intézni a dolgot, mert Tatjana előszeretettel ad legszarabb takarítós munkákat azoknak akiket lógáson kap. Szóval a lényege az, hogy egy jó kis kamu melót kell szerezni és azt kábé négyszer annyi ideig csinálni mint ameddig kéne. Példa: ha az a feladat, hogy ürítsd ki az összes kukát a konyhán, akkor szépen egyesével kell őket kivinni a kompaktorhoz, minden egyes kuka után kompresszálni(az legalább fél perc amit meg kell várni) és szépen lassan új zsákot rakni a kukába. Így az ötperces meló kábé huszonöt alatt végeződik el. Persze ez csak a könnyű munkákra alkalmazandó és nem csúcsidőben(pl mosogatásnál). Ennek az "életformának" a kiötlője és mestere egyben Bence az egyik legnagyobb arc magyar srác. Egyébként neki marhanagy beszólásai vannak folyamatosan, halálra röhögjük magunkat amikor vele egy posztra vagyunk beosztva.
Voltunk falat mászni a tábori extrémsport parkban, és végre mindegyik tornyon meg tudtam mászni a legnehezebb pályákat is. Jó ez a kondizás, kezdem érezni... :P Csak ketten a Ben nevű francia sráccal tudtuk megmászni az összeset.
Egyedül az ivást, vagy inkább a bulizást hiányolom naggyon mostanában, de mindenki tiszta fáradt meg amúgyis az incidensünk óta mindenki hót beszari, szóval sehol sem iszunk semmit. Maximum bambizni megyünk ki a Bogie's-ba(mi magyarok azért persze sert iszunk ;) ). Azt azért csodálom, hogy az összes kocsmasportban(biliárd, csocsó) én vagyok az ász ( :P ), de remélem ez nem azt jelenti amire mindenki egyből gondol. Bowlingban azért vannak jobb srácok, de őket is megszorongatom néha...(nna akkorvisszaveszek kicsit az arcból: szóval a bólingban szar vagyok, de a csocsó meg a biló tényleg az én pályám egyenlőre )
Egyre jobban idegesít a laptopom videókártyájának szarrámenetele, mert nem tudok se zenéthallgatni, se filmetnézni, se skype-olni a saját gépemről, mindezekhez a Balázsét kell kölcsönkérnem, amit már lassan szégyellek is és hát végülis ezért hoztam el az én nyamvadt laptopomat... természetesen csak otthon lehet majd visszavinni hogy cseréljék ki vagy javítsák meg vagy valami, ezt már leleveleztem az otthoni és az amerikai Acer ügyfélközponttal is.
Majd ha valami érdekes is lesz megint írok!
A második Trip day Bostonba lesz mégis, mert meggyőztük Milá-t hogy mindenki oda akar menni, úgyhogy királyság van.
A gyerekekből már kezdett nagyon elegünk lenni úgyhogy jól is jön most ez a kis szünet. Vagy inkább szünet szerűség, mert kábé a fele gyerek itt marad második session-re is és azokat két session közötti holtidőben is etetnünk kell. De már mindenkin látszott hogy nagyon kivan úgyhogy így cakkumpakk az egész konyhára ráfér most ez a kis lazítás. Egyébként a közhangulat jó, mindenki belejött teljesen a munkába, csak a mindenki versus Tatjana konfliktus marad meg állandóan(nem szerettük az Ido-t és Tatjana nem is annyira genyó meg alamuszi, de sokkal rosszabb supervisor... ja, és buta szegény). Valamint új munkamódszert alakítottunk ki kollektíven a "jobban dolgozó" emberek között, ez pedig a kummantás. Ez nagyjából a hesszelést jelenti, de most már ravaszabbul kell intézni a dolgot, mert Tatjana előszeretettel ad legszarabb takarítós munkákat azoknak akiket lógáson kap. Szóval a lényege az, hogy egy jó kis kamu melót kell szerezni és azt kábé négyszer annyi ideig csinálni mint ameddig kéne. Példa: ha az a feladat, hogy ürítsd ki az összes kukát a konyhán, akkor szépen egyesével kell őket kivinni a kompaktorhoz, minden egyes kuka után kompresszálni(az legalább fél perc amit meg kell várni) és szépen lassan új zsákot rakni a kukába. Így az ötperces meló kábé huszonöt alatt végeződik el. Persze ez csak a könnyű munkákra alkalmazandó és nem csúcsidőben(pl mosogatásnál). Ennek az "életformának" a kiötlője és mestere egyben Bence az egyik legnagyobb arc magyar srác. Egyébként neki marhanagy beszólásai vannak folyamatosan, halálra röhögjük magunkat amikor vele egy posztra vagyunk beosztva.
Voltunk falat mászni a tábori extrémsport parkban, és végre mindegyik tornyon meg tudtam mászni a legnehezebb pályákat is. Jó ez a kondizás, kezdem érezni... :P Csak ketten a Ben nevű francia sráccal tudtuk megmászni az összeset.
Egyedül az ivást, vagy inkább a bulizást hiányolom naggyon mostanában, de mindenki tiszta fáradt meg amúgyis az incidensünk óta mindenki hót beszari, szóval sehol sem iszunk semmit. Maximum bambizni megyünk ki a Bogie's-ba(mi magyarok azért persze sert iszunk ;) ). Azt azért csodálom, hogy az összes kocsmasportban(biliárd, csocsó) én vagyok az ász ( :P ), de remélem ez nem azt jelenti amire mindenki egyből gondol. Bowlingban azért vannak jobb srácok, de őket is megszorongatom néha...(nna akkorvisszaveszek kicsit az arcból: szóval a bólingban szar vagyok, de a csocsó meg a biló tényleg az én pályám egyenlőre )
Egyre jobban idegesít a laptopom videókártyájának szarrámenetele, mert nem tudok se zenéthallgatni, se filmetnézni, se skype-olni a saját gépemről, mindezekhez a Balázsét kell kölcsönkérnem, amit már lassan szégyellek is és hát végülis ezért hoztam el az én nyamvadt laptopomat... természetesen csak otthon lehet majd visszavinni hogy cseréljék ki vagy javítsák meg vagy valami, ezt már leleveleztem az otthoni és az amerikai Acer ügyfélközponttal is.
Majd ha valami érdekes is lesz megint írok!
2009. július 20., hétfő
Six Flags megnit!
15-ikén szerdán volt az első trip day, azaz kirándulós nap. Ez annyit tesz, hogy mindenki(az egész tábor gyerekestül mindenestül) elmegy egy Six Flags nevű igen-igen jó vidámparkba és szarrá hullámvasutazza és strandolja magát egész nap.
Előző nap megint minden egyes bunk-nak meg kellett csinálni a szendvicseit. Annyi bonyolítás volt, hogy minden szendvicset névvel ellátott kis uzsonnás zacskóba kellett csomagolni és csak utána lehetett beletenni a bunk csomagba(valószínűleg a sertésinfluenza mánia miatt).
A szokásos iskolabuszokkal vittek minket a vidámparkhoz. Kaptunk egy belépőt és még ingyenkaját érő kupont is amivel ebédelhettünk. Szóval el voltunk eresztve és indulhatott a móka. A park még mindig olyan jó mint két évvel ezelőtt. Az egyetlen különbség az hogy a Superman nevezetű legnagyobb és leggyorsabb hullámvasutat átfestették lila-sárgára és átnevezték Bizarro-ra. A Tapsi-hapsinak beöltözött emberkék még mindig ott ugrálnak, az amerikaiak még mindig kövérek és még mindíg a strand rész a legjobb :) .
Minden jóra felültünk kábé egyszer, aztán még maradt egy jó két óránk pancsolni a medencékben is. Megstíröltük az összes jó csajt a dekken aztán bevállaltuk Balázzsal a legmeredekebb, legmagasabb, nyílegyenes zöld csúszdát, ami úgy szétverte a hátunkat hogy utána egész nap szép nagy vörös foltokkal a hátunkon mászkáltunk... Ja és jól le is égtünk a nyakunkon, mert csak ott felejtettük el bekenni magunkat.
Szóval még élünk, minden rendben, egyébként ma néztem meg a legújabb Harry Potter filmet ami ha jól tudom majd csak jövő hét valamikor jön(megy :P ) csak Magyarországra. Elmegy, kábé mint a többi.
A nagyinak üzenem, hogy jobbulást!!
2009. július 13., hétfő
Pool party :)
Nem nagyon történik mostanában semmi különös. Mindenki egyre jobban beleszokik/belejön a konyhai melóba, most is észrevettük hogy mindenki ugyanannyit hesszel és mégis gyorsabban készen vagyunk a munkával, meg ilyenek. Ekkor azonban előjöttek egy jó programmal a szervezők: esti medencés parti melegített vízzel és zenével.
Előtte a konyhán egy kis esti nassolnivalót szolgáltak fel a szakácsok, amit még elkészíteni is ők készítettek el(teljesen meg voltunk hatódva, hogy van olyan étel a táborban amivel semmit sem kellett dolgoznunk és ráadásul mi is ehetünk belőle). Szóval panírozott hagymakarikák, különféle szószok, panírozott csirkecombok, csirkefalatok és zöldségek volt az esti nasi.
Miután kellemesen beettünk átmasíroztunk a medencéhez ahol már sokan pancsoltak. Egészen jó muri volt, csak a víz nem volt elég meleg. Kb 27-28 fokos lehetett, de a kinti levegő eléggé hideg volt. Kábé háromnegyed óra alatt átfáztunk úgyhogy haza is rohantunk egy forró zuhanyra. De addig is jót szórakoztunk. A legjobb szivatás az volt amikor többen lerohantunk valakit és kitartottuk a vízből, ekkor persze szegény áldozat megfagyott a hideg levegőn...
Mindenféle segédeszköz is volt a medencében, amiket előszeretettel használt is a társaság. A lebegést(valamint egymás fejének csapkodását és fröcskölését) elősegítő színes hungarocel rudak voltak a legnépszerűbbek. Szerencsére volt megint két "fotósunk" akik nem jöttek be a vízbe így képek is vannak bőven. Íme egy pár válogatott csemege:
Induljon a fürdés ezerrel!
Értékes fotók készítésén fáradozik Dani elvtárs.
További képek az albumból(ismét érdemes végignézni a többit is):
2009. július 11., szombat
Kezdődik...
Az első két hét után már kicsit kifinomultabb képet tudtam alkotni mindenkiről a konyhán. Például az angolok tényleg beszélgettek arról, hogy haza húznak a francba, ők ennyi idő alatt(főleg ennyi munkaóráért) sokkal többet keresnének otthon. Ráadásul Nathan, Nick és Sam eléggé kezdenek kikészülni a konyhától. Meglepetésemre a lányok kevésbé nyavalyognak, de azért rajtuk is látszik, hogy nincsenek hozzászokva egyáltalán semmilyen munkához nemhogy ilyen kemény melóhoz.
Random életképek
Mostanában nem volt semmi nagyobb esemény, tehát csak ilyen kisebb eseményeket amlítgetek meg, felsorolás szinten.
Felfedeztünk egy minigolf pályát a bowlingozós helyen és avval is játszottunk már egyet, egész jó poén volt. Nagyon trükkös pályák voltak. Csak az volt a gond, hogy nagyon kellett sietnünk, mert későn tudtunk csak kiszabadulni a táborból és a takarodóra vissza kellett érni. Így a huszon akárhyány pályára volt fél óránk... Ezért csak hárman számoltuk a pontjainkat: Kris, Balázs és én. Ja, és mindhárman ütésre pontosan ugyanúgy telsesítettünk összesítve. :P
A Tomiék blogját is olvasom rendszeresen egyébként csak kommentálni nem tudok oda, mert innen kintről valamiért nem tudok regisztrálni az indapass-ra.
Egyébként minden héten legalább háromszor megyünk edzeni a konditerembe ami vadonás új és nagyon jó gépekkel lett felszerelve. Heti fix kétszer van foci az egész kitchen staff-al és még mindíg nem cigizem úgyhogy teljesen megreformálódott és egészséges életet élek itten.(a napi 14 óra munkától eltekintve persze :) )
Rendeltünk magyar zászlót és már meg is jött, fel is raktuk a szobába. Megint lesz nemzetközi staff nap valamikor a jövő héten, úgyhogy ki kell találni valami öt perces előadást a kölköknek. Én a múltkoriból kimaradtam úgyhogy ebben most annál inkább benne akarok lenni. Most többen vagyunk mint két évvel ezelőtt, remélem valaki kitalál valami jót. Ja, és ötleteket megint szívesen fogadunk bármelyik blogunkon(nem csak én írok blogot, lásd az oldalsávbeli linkeket) hozzászólásokban. Öt, max tíz perces kis valamit kell csinálnunk gyerekeknek, lehet színdarab, zene, tánc, vetélkedő, akármi csak magyarországról szóljon és kisgyerekeknek is élvezetes legyen.
A tábor után valószínűleg a két(vagy három) angol csajjal utazok Miami-ba(Florida) és út közben, átszálláskor veszek csizmát Orlando-ban. :) Jóó lesz!
Lazulás a staff lounge-ban Július 4-ikén(ja, és ők Saba és Hannah a két jófej angol csaj akikkel utazom majd)
Lesz Dodge Ball bajnokság valamikor a hetekben és a konyha is feliratkozott két csapattal(egy csapat: 4 fiú és két lány). Ez tulajdonképpen a kidobós és a partizán keresztezése. Az a lényege, hogy mindkét csapat a saját térfelén mozoghat és ki kell dobni mindenkit a másik csapatból. Nade nem nyúlhatsz át a másik térfelére a labdáért, valamint ha elkap valaki egy labdát akkor az azt dobó esett ki nem pedig aki elkapta. Ennyi. Volt egy próbamenet ahol csak az érdeklődő kevesek játszottak(mi is) ahol elmagyarázták a szabályokat és játszottunk három másik csapattal egy-két meccset. A végére egész jól belejöttünk a dologba és még nyertünk is :) .
Készülődés a meccsek előtt
Random életképek
Felfedeztünk egy minigolf pályát a bowlingozós helyen és avval is játszottunk már egyet, egész jó poén volt. Nagyon trükkös pályák voltak. Csak az volt a gond, hogy nagyon kellett sietnünk, mert későn tudtunk csak kiszabadulni a táborból és a takarodóra vissza kellett érni. Így a huszon akárhyány pályára volt fél óránk... Ezért csak hárman számoltuk a pontjainkat: Kris, Balázs és én. Ja, és mindhárman ütésre pontosan ugyanúgy telsesítettünk összesítve. :P
A Tomiék blogját is olvasom rendszeresen egyébként csak kommentálni nem tudok oda, mert innen kintről valamiért nem tudok regisztrálni az indapass-ra.
Egyébként minden héten legalább háromszor megyünk edzeni a konditerembe ami vadonás új és nagyon jó gépekkel lett felszerelve. Heti fix kétszer van foci az egész kitchen staff-al és még mindíg nem cigizem úgyhogy teljesen megreformálódott és egészséges életet élek itten.(a napi 14 óra munkától eltekintve persze :) )
Rendeltünk magyar zászlót és már meg is jött, fel is raktuk a szobába. Megint lesz nemzetközi staff nap valamikor a jövő héten, úgyhogy ki kell találni valami öt perces előadást a kölköknek. Én a múltkoriból kimaradtam úgyhogy ebben most annál inkább benne akarok lenni. Most többen vagyunk mint két évvel ezelőtt, remélem valaki kitalál valami jót. Ja, és ötleteket megint szívesen fogadunk bármelyik blogunkon(nem csak én írok blogot, lásd az oldalsávbeli linkeket) hozzászólásokban. Öt, max tíz perces kis valamit kell csinálnunk gyerekeknek, lehet színdarab, zene, tánc, vetélkedő, akármi csak magyarországról szóljon és kisgyerekeknek is élvezetes legyen.
A tábor után valószínűleg a két(vagy három) angol csajjal utazok Miami-ba(Florida) és út közben, átszálláskor veszek csizmát Orlando-ban. :) Jóó lesz!
Lazulás a staff lounge-ban Július 4-ikén(ja, és ők Saba és Hannah a két jófej angol csaj akikkel utazom majd)
Lesz Dodge Ball bajnokság valamikor a hetekben és a konyha is feliratkozott két csapattal(egy csapat: 4 fiú és két lány). Ez tulajdonképpen a kidobós és a partizán keresztezése. Az a lényege, hogy mindkét csapat a saját térfelén mozoghat és ki kell dobni mindenkit a másik csapatból. Nade nem nyúlhatsz át a másik térfelére a labdáért, valamint ha elkap valaki egy labdát akkor az azt dobó esett ki nem pedig aki elkapta. Ennyi. Volt egy próbamenet ahol csak az érdeklődő kevesek játszottak(mi is) ahol elmagyarázták a szabályokat és játszottunk három másik csapattal egy-két meccset. A végére egész jól belejöttünk a dologba és még nyertünk is :) .
Készülődés a meccsek előtt
Csőváz. Írok ha lesz mit! :)
2009. július 7., kedd
Közösséges ügyek
Idén jobban igyekeznek minket(konyhásokat) bevonni az össz-staff közösségébe. Ezt Louis maga állította az egyik meeting alkalmával. Minden héten pénteken van egy összes staffosnak szóló(elvileg kötelező) meeting amire mi is hivatalosak vagyunk. Még csak egy volt, amin az első hétről volt szó. Megdícsértek mindenkit, hogy nagyon jó minden, a gyerekek jól érzik magukat, stb, mi is meg lettünk dícsérve, megtapsolva úgyhogy tényleg próbálnak több figyelmet irányítani ránk. Az csak a baj evvel, hogy ettől senki nem akar jobban barátkozni velünk, csak jobban elismerik a munkánkat kicsit(mondjuk ez is már félsiker), többször hallunk köszönő szavakat a kiszolgáló pultnál, vagy esetleg mosogatásnál, amikor szedjük be a koszos edényeket. Már volt egy spontán "Kitchen staff! Kitchen staff!" skandálás az ebédlőben, amit nem mi és nem is Louis vagy akármelyik vezető hanem az emberkék maguk indítottak. :D
Ezenkívül meg vagyunk hívva mindenféle esti közösségi programra, amik javarészt elég bénák, de akad köztük egy-két jó is. Pl a legutóbbi az nagyon jópofa volt, festék harc. Szóltak előre, hogy koszolós ruhába menjünk, de hát ez a legkisebb gondunk nekünk konyhásoknaki :) , ezután az ebédlő előtti kis rétre tereltek minket, aminek az ebédlővel szembeni oldalán 5 literes temperás üvegek voltak kirakva természetesen nyitva és sok kétdecis műanyag pohár. Mindenki rohan persze a festékekért, aztán megy a pohárba tőtikézés majd a rohangálás közben egymásra spriccelés, kenés, dobás miegymás. Eléggé jópofa volt, életemben nem csináltam még ilyet(és lehet hogy nem is fogok) egyszer mindenképpen ajánlom kipróbálásra mindenkinek!
Megvolt az első kollektív leb*szás is Milától. Megmondta hogy ha nem dolgozunk gyorsabban, akkor eltörli a shifteket és a szabadnapokat(!!). Én nem észleletem semmi komolyabb gondot a csapattal, csak tényleg lehetne kicsit kollektívebben gyorsabban dolgozni. általában 2-fél3kor végzünk az ebéddel attól függően, hogy 12-kor vagy 12:30-kor kezdődik az ebéd és este 9 - fél10 körül. Mila szerint mi két évvel ezelőtt 8 - fél9 volt az átlag. Nem tudom pontosan, de szerintem ez nem az átlagos végzés volt csak voltak olyan napok amikor ilyenkor végeztünk. Nna mindegy. Majd most meglátjuk ezen a héten sztem, hogy hogyan fog alakulni a nyár...
Mindenesetre készülünk a Trip Day-re, ami 15-ikén lesz és asszem Six Flags-be fogunk menni először. A másodikon viszont sajnos nem Boston-ba fogunk menni hanem Rhode Island Beach-re ami sztem szarabb... főleg, hogy most már kocsmázhatnék egy jót Bostonban így meg csak a napon fogunk poshadni... Nna majd még megpróbáljuk Milát rábeszélni Bostonra. Meglátjuk.
Ezenkívül meg vagyunk hívva mindenféle esti közösségi programra, amik javarészt elég bénák, de akad köztük egy-két jó is. Pl a legutóbbi az nagyon jópofa volt, festék harc. Szóltak előre, hogy koszolós ruhába menjünk, de hát ez a legkisebb gondunk nekünk konyhásoknaki :) , ezután az ebédlő előtti kis rétre tereltek minket, aminek az ebédlővel szembeni oldalán 5 literes temperás üvegek voltak kirakva természetesen nyitva és sok kétdecis műanyag pohár. Mindenki rohan persze a festékekért, aztán megy a pohárba tőtikézés majd a rohangálás közben egymásra spriccelés, kenés, dobás miegymás. Eléggé jópofa volt, életemben nem csináltam még ilyet(és lehet hogy nem is fogok) egyszer mindenképpen ajánlom kipróbálásra mindenkinek!
Megvolt az első kollektív leb*szás is Milától. Megmondta hogy ha nem dolgozunk gyorsabban, akkor eltörli a shifteket és a szabadnapokat(!!). Én nem észleletem semmi komolyabb gondot a csapattal, csak tényleg lehetne kicsit kollektívebben gyorsabban dolgozni. általában 2-fél3kor végzünk az ebéddel attól függően, hogy 12-kor vagy 12:30-kor kezdődik az ebéd és este 9 - fél10 körül. Mila szerint mi két évvel ezelőtt 8 - fél9 volt az átlag. Nem tudom pontosan, de szerintem ez nem az átlagos végzés volt csak voltak olyan napok amikor ilyenkor végeztünk. Nna mindegy. Majd most meglátjuk ezen a héten sztem, hogy hogyan fog alakulni a nyár...
Mindenesetre készülünk a Trip Day-re, ami 15-ikén lesz és asszem Six Flags-be fogunk menni először. A másodikon viszont sajnos nem Boston-ba fogunk menni hanem Rhode Island Beach-re ami sztem szarabb... főleg, hogy most már kocsmázhatnék egy jót Bostonban így meg csak a napon fogunk poshadni... Nna majd még megpróbáljuk Milát rábeszélni Bostonra. Meglátjuk.
2009. július 4., szombat
Tajtékos napok
Mostanában mindkét értelemben viharosak itt az idők. Mióta megjöttünk a napok 85%-ában esik. Hol kevésbé, hol jobban és már volt két marhanagy vihar is, mikor meg volt tiltva hogy kimenjünk szabad térre.
Nna meg mostmár képletesen értve is viharosak, mivel megérkeztek a kölykök. Mila kitalált egy(számomra) új mosogatási rendszert, amikoris először beszedünk minden cart-ot koszosan, bucket-tel, mindennel együtt és csak mikor már ott állnak szépen az elkerített részen akkor kezdjük el őket leszedegetni. Namost azon olvasók kedvéért akik még nem voltak a táborban(remélem ilyenek is vannak :) ) elmagyarázom, hogy ez miért sokkal szarabb rendszer annál, amit mi csináltunk anno. Egyetlenegy pozitívuma van, az is csak a táborozók felé, hogy soha nem képződik sor a koszos cart-okból az ebédlőben. Ettől eltekintve csak rosszabb tulajdonságai vannak, mint például hogy a sok egymás mögötti cart-ot csak hosszadalmas tologatás, rendezgetés, stb után lehet csak elérni, tehát csak jóval lassabban lehet leszedni őket, valamint így minden cart-al pontosan háromszor kell foglalkozni az egy helyett. Nna mindegy úgysem érti senki miről hablatyolok itt, mert ez eléggé specifikus és kis dolog, de most nagyon felidegesítettek vele. Ja, mellesleg most idén a Tatjana csinálja a mosogatási rendet is és fél hónap alatt csak kint voltam még...
Most voltunk Mila-val a Pittsfield-i raktárban az állami adományokért (összesen 300 kartonnyi száraz élelmiszer). A 3/4-ét kézzel kellett berakodnunk, mert nem tudta berakodni raklappal együtt a raktáros csóka. De egyébként élveztem az utat, mert oda is vissza is egy-egy órát aludtam az anyósülésen amíg a többiek a konyhán szívtak... :P
Mondjuk miután hazaértünk én szívtam egy jó két órán keresztül, mert Balázs(a másik storage-os srác) szabadnapos volt és mialatt elmentünk négy szállítmány érkezett a táborba. Persze rajtunk kívül senki sem tudja mit kell ilyenkor tenni, eért minden csak le volt hányva össze-vissza a különböző raktárhelyiségekben, én meg számolgathattam, rakodhattam el az összeset utólag. De nem baj, legalább az ebéd utáni mosogatást is megúsztam majdnem egészen...
Megvolt a július 4-ike is, amerikai nemzeti ünnep ugye. Volt egy karnevál meg minden. Elég gagyi volt. Voltak ilyen mindenféle standok ahol játékokkal lehetett nyerni. Tudjátok, ilyen konzerveket kellett ledobni, karikákat hajigálni rudakra meg minden. De persze a kölyköknek volt úgyhogy mindenképpen kaptál ajándékot, de azok meg elég bénák voltak. Az egyetlen poénos dolog az az volt, ahol egy korongot kellett eltalálni elég messziről és akkor a mellette levő kis sámliról egy ember az alatta kevő vizes bödönbe esett. Nna ez jópofa volt, főleg, mert Greg(táboriazgató helyettes) meg több ilyen vezetőfasz ült rá szépen sorba... repkedtek a vízbe rendesen! :P Aztán volt valami koncert is, de arról eljöttünk, mert földönülős és izraeli számok váltogatták egymást. Helyette megmutattam a többieknek a kétévvel ezelőtti videót és nagyon tetszett nekik. :)
Nos egyenlőre ennyi, majd még jelentkezem!
Egy két fotó a végére(érdemes az egész albumot is végignézni):
Nna meg mostmár képletesen értve is viharosak, mivel megérkeztek a kölykök. Mila kitalált egy(számomra) új mosogatási rendszert, amikoris először beszedünk minden cart-ot koszosan, bucket-tel, mindennel együtt és csak mikor már ott állnak szépen az elkerített részen akkor kezdjük el őket leszedegetni. Namost azon olvasók kedvéért akik még nem voltak a táborban(remélem ilyenek is vannak :) ) elmagyarázom, hogy ez miért sokkal szarabb rendszer annál, amit mi csináltunk anno. Egyetlenegy pozitívuma van, az is csak a táborozók felé, hogy soha nem képződik sor a koszos cart-okból az ebédlőben. Ettől eltekintve csak rosszabb tulajdonságai vannak, mint például hogy a sok egymás mögötti cart-ot csak hosszadalmas tologatás, rendezgetés, stb után lehet csak elérni, tehát csak jóval lassabban lehet leszedni őket, valamint így minden cart-al pontosan háromszor kell foglalkozni az egy helyett. Nna mindegy úgysem érti senki miről hablatyolok itt, mert ez eléggé specifikus és kis dolog, de most nagyon felidegesítettek vele. Ja, mellesleg most idén a Tatjana csinálja a mosogatási rendet is és fél hónap alatt csak kint voltam még...
Most voltunk Mila-val a Pittsfield-i raktárban az állami adományokért (összesen 300 kartonnyi száraz élelmiszer). A 3/4-ét kézzel kellett berakodnunk, mert nem tudta berakodni raklappal együtt a raktáros csóka. De egyébként élveztem az utat, mert oda is vissza is egy-egy órát aludtam az anyósülésen amíg a többiek a konyhán szívtak... :P
Mondjuk miután hazaértünk én szívtam egy jó két órán keresztül, mert Balázs(a másik storage-os srác) szabadnapos volt és mialatt elmentünk négy szállítmány érkezett a táborba. Persze rajtunk kívül senki sem tudja mit kell ilyenkor tenni, eért minden csak le volt hányva össze-vissza a különböző raktárhelyiségekben, én meg számolgathattam, rakodhattam el az összeset utólag. De nem baj, legalább az ebéd utáni mosogatást is megúsztam majdnem egészen...
Megvolt a július 4-ike is, amerikai nemzeti ünnep ugye. Volt egy karnevál meg minden. Elég gagyi volt. Voltak ilyen mindenféle standok ahol játékokkal lehetett nyerni. Tudjátok, ilyen konzerveket kellett ledobni, karikákat hajigálni rudakra meg minden. De persze a kölyköknek volt úgyhogy mindenképpen kaptál ajándékot, de azok meg elég bénák voltak. Az egyetlen poénos dolog az az volt, ahol egy korongot kellett eltalálni elég messziről és akkor a mellette levő kis sámliról egy ember az alatta kevő vizes bödönbe esett. Nna ez jópofa volt, főleg, mert Greg(táboriazgató helyettes) meg több ilyen vezetőfasz ült rá szépen sorba... repkedtek a vízbe rendesen! :P Aztán volt valami koncert is, de arról eljöttünk, mert földönülős és izraeli számok váltogatták egymást. Helyette megmutattam a többieknek a kétévvel ezelőtti videót és nagyon tetszett nekik. :)
Nos egyenlőre ennyi, majd még jelentkezem!
Egy két fotó a végére(érdemes az egész albumot is végignézni):
2009. június 30., kedd
A csapat és a szállásunk
buckets, plates, cups... avagy eligazításNos a csapat idén nem olyan rossz mint tavaly a Zoliéknak. De azért még nem akarok előre inni a medve bőrére, mert majd az első "gyerekes" hét után derül ki igazán milyen fából faragták az emberkéket errefelé... Egyenlőre annyit mondhatok, hogy egész jól összecsiszolódott a csapat, mindenki kezdi megtanulni minek hol a helye, mit hogyan kell csinálni, egyedül a mosogatásnál a kinti részen lesznek még gondok szerintem de majd megpróbálom ott is betanítani őket! :D Egy kis idegesítő mozzanat van, hogy amikor próbálok segíteni emberkéknek a tanulásban avval hogy elmondom mit hogyan kell csinálni sokszor ezt basztatásnak veszik, mintha azt gondolnám, hogy hülyék hozzá vagy nemtom... majd rájönnek hogy igazam volt. Egyenlőre csak annyit tudok tenni, hogy a lehető legudvariasabban próbálok szólni.
Azt még nem írtam, hogy hova szállásoltak el minket most idén. Szóval most szerencsére nem holmi szaros "bunk"-ban(faházikóban) lakunk, hanem a "Pink House" nevezetű szállásoló egységben(ha emlékeztek még PAZ vagy Bandi vagy Zozzer, akkor az a Staff Lounge-hoz legközelebb levő lakóépület), ami egy normális, fallal rendelkező ház. Jeee! Szóval jobb a szállásunk és nem mindenki alszik emeletes ágyakon és még a hel is több a szobában. Eme állapotokat illusztrálja itt most egy-két fotó:
a szobánk, amiben 10-en lakunk
és a fürdő A konyhai csapat csak magyarokból, angolokból, franciákból, ukránokból és csehekből áll, úgyhogy eléggé európai az összeállítás. Hat magyar van a konyhán: Nóri, Dani(nem én), Bence, Peti, Balázs és én. Megmondom őszintén, hogy féltem a magyaroktól Zoli tavalyi tapasztalatai alapján, de pozitívan csalódtam. Szerencsére mind jófejek és (egyenlőre :) ) rendesen dolgoznak.
Peti Angol szakos ELTE-s, Balázs Gépészmérnök BME-s, Dani BGF-es, Bence szintén BME-s és Nórit meg még nem tudom. Nórit kivéve mind vagyunk már 21 úgyhogy a magyar csapat igazi ivós csapat itten! :)
balról: Balázs, Peti és Dani
szintén balról: Bence és Nóri(jobb képet egyenlőre nem találtam...)A konyhán dolgozik még két francia srác Ben és PJ. Valójában Benjamin-nek és Pierre-Jean-nak hívják őket de mindketten gyorsan előálltak egy-egy leegyszerűsített névvel, mivel rajtam kívül senki sem tudta kimondani normálisan a nevüket! :) Szóval ők marha nagy arcok. Teljesen ellentétei annak amire számítottam. Két fiatal francia srác(20 és 18 évesek asszem), akik hamar ki fognak akadni és egész végig csak lógni és nyavajogni fognak. Nna erre ők azok akik a legjobb munkaerő eddig(a Nathan nevű angol sráccal és Balázzsal együtt). Ja és persze benne vannak minden ivászatban meg buliban bátran, sokkal lazábbak és közvetlenebbek az angoloknál. Simán beleillettek volna a 2007-es csapatba is, nem mintha a mostani rosszabb volna csak más a hangulata. Mindkét housekeeper lány is francia de ők nem nagyon tudnak angolul, ennél fogva állandóan Ben-el és PJ-vel lógnak mert ővelük tudnak franciául is dumálni.
balról: Ben, Camille(az egyik housekeeper csaj) és PJ
Vannak ugye angoljaink is a konyhán, aminek én személy szerint nagyon örülök. Egyrészt, mert az angol csajokat bírjuk... :P Másrészt meg mert naggyon szeretem az angol akcentus és meg akarom tanulni megérteni és beszélni is, mivel ennél kirájabb nincs! :D Szóval az a lényeg, hogy az angolok is tök jófejek, de munkabírásuk már nem akkora pozitív csalódás mint a francia srácoké. Ők is dolgoznak azért, de messze nem olyan gyorsan és hatékonyan. Egyszerűen látszik rajtuk, hogy nincsenek hozzászokva ahhoz hogy dolgozniuk kelljen. Szerintem ez azért változni fog a nyár folyamán, mivel ők is beleszoknak a munkába, felveszik a ritmust, stb. Nnaszóval ők sokan vannak úgyhogy külön külön mutatom be őket.
Amy (19), balra: Vidám, pörgős kiscsaj. Newcastle-ből jött így szegénynek neki a legérthetetlenebb az akcentusa, sokszor harmadszorra is vissza kell kérdezni hogy mit mondott mire megérti valaki. Cserébe viszont jó gyorsan beszél :) . Teljesen rendben van, jófej és jól is dolgozik. Az egyik izraeli szakáccsal(Alon-nal) és az angol szakács sráccal(Carl) van 
eléggé jóban.
Alon & Carl(22), jobbra: A két új szakács Michael-en kívül(akiről sajnos nincs fotóm). Elég jó barátok lettek nagyon hamar és mindkettő vidám, jófej emberke. A képen baloldalon van Alon, az izraeli szakács, akinek valamilyen felmenői magyarok(természetesen ;P ) és majdnem teljesen tudta hogy hogyan kell gulyást és pörköltet főzni. Valamint eléggé magyarosan fűszerezi a húsokat amiket a kitchen staff-nak csinál úgyhogy hattalmas plusz pontokat szerzett nálam(lehet hogy idén jóval kevesebbszer kell magunknak főznöm... :) ). Jobboldalon áll Carl, az angol szakács gyerek. Rettentő röhögős emberke, a telt és vidám embertípus-sztereotípia tökéletes megtestesítője. Jó poénokat mond és volt már gyakorlata nagy számban dolgozó konyhákon, mert iylen rendezvénykonyhákon dolgozott Angliában.
Hannah(19), balra: A következő angol célszemélyünk. Szintén jókedvű általában, jól is dolgozik, bár nem annyira lelkes már mint a legelején(valószínűleg ez csak tovább fog csökkenni az idő előrehaladtával... :) ). Nagyon kedves és sokat beszélgettem vele. Legjobb barátnőjével és otthoni szobatársával Saba-val érkezett. Otthon Angliában nem nagyon dolgoznak, tanulás helyett is inkább pubokba és klubokba járnak inni. Nagyon ki vannak akadva amiatt, hogy itt nem ihatnak. :P Valami zenés menedzseres szakra jár az egyetemen és stúdióban akar majd elhelyezkedni. Eléggé bírom a búráját...
Saba(19), jobbra: Hannah legjobb barátnője és eléggé egymáshoz vannak nőve. Folyamatosan mosolyog, de dolgozni nem dolgozik olyan hatékonyan(gyakorlattal még belejöhet). Jól veszi a poénokat és csomót hülyéskedik vele mindenki. Azt hiszem Iráni származású a családja mert kicsit sötétebb a bőre és egzotikusabb a kinézete. Mindenki bírja a konyhán, nem mellesleg a hattalmas mellei miatt... :)
Kathryn(19), balra: Kicsit magának valóbb lány mint a többi angol, de ő is kedves. Az egyetlen vegetáriánus a kitchen staff-ban. Ő is Bristol-i mint Hannah és Saba, de nemtom milyen egyetemre jár. Jól dolgozik és meg is fogadja a tanácsokat amiket kap.
Kris(19), jobbra: Az egyik legjobb fej angol csávesz. Elég sokszor poénkodik és mindíg hülye képeket vág amikor fotózzák(lásd a példaképen). Nna ő már nem szeret annyira dolgozni, és amilyen kicsi könnyen el is bújik a konyhán! :) Előszeretettel nyúzzák egymást Saba-val, volt amikor már csokikrém csatába csapott a dolog...
Nathan(20), balra: Talán a legrendesebb arc a konyhán. Vérbeli angol úriember. Mindig udvarias, rendesen dolgozik és tudja is a dolgát. Nem a legbarátkozósabb, de azért bőven jófej. Nem valami szegény családból származhat, mert az első Lee-be tett látogatásunkkor $200-t elvásárolt.
Nick(19), jobbra: Nem semmi fószer. A leg munkakerülőbb a konyhán, és úgy általában eléggé álmatag gyerek. Majdnem minden lehetséges szünetében alszik. Egyébként tök értelmes meg minden, filmszakra jár Angliában, tök jókat szoktam vele beszélgetni különféle filmekről. Bár azért jólesik, hogy sokkal többet láttam mint ő. :P Eddig kb egy csöndes, nyugodt esténk sem volt miatta, mivel minden este van valami balfékség, kavarás vagy egyszerűen csak poénos dolog ami Nick-el(vagy Sam-mel) törénik. Először pl tisztára behangyásította a szobának azt a felét ahol az ágya van, mert a földön tárolt egy fél doboznyi fánkot(természetesen, este lefekvés előtt vette észre az egész dolgot és akkor irtott h
angyát vagy fél óráig). Máskor meg a felette alvó Sam horkolását felvette telefonra és azt visszajátszva ébresztett fel már alvó emberkéket véletlenül. stb... Szóval kicsit miszter Bean a gyerek, de megvagyunk vele.
Sam(18), balra: Eredeti nevén Osamuowi Otabor(ha jól emlékszem etióp származású) megint csak egy fantasztikus figura. Még az engoloknak is furcsa angolját szinte lehetetlen megérteni amikor gyorsan beszél. Egyébként teljesen jófej figura, fekaságra pont annyira játszik csak rá hogy még jól is álljon neki és ne legyen zavaró. Imád csirke húst enni(néha csak azt eszik o.O ) és Nick-el aki fölött alszik jókat szivatják egymást. Nem valami nagy lelkesedéssel dolgozik, ő is szeret lazsálni.
Van még Michael a cseh szakács. Ő vele nem sokat érintkeztem még, de jófejnek tűnik. Egyetlen rossz pontja, hogy Martina a barátnője(ő a másik kisfőnök Tatjana mellett). Ja, és jól focizik.
Meg van még egy John nevű szintén cseh szakácsunk, aki nem tud angolul és naggyin béna. El is neveztük kuktának... Róla kábé ennyit.
Aljona, Moshe(szakács) és Tatjana már régi ismerősök őket most idő hiányában nem mutatom be.
Hát ez volna kábé a mostani csapat. Ma megvolt az első vacsora a gyerekekkel. Egészen jól teljesítettünk. Nyolc körülre már minen kész volt és mehettünk enni. Az utóbbi pár nap jelentősebb eseményei hamarosan a következő posztban jönnek.(remélem most nem telik ennyi időbe megírni és bocs a késlekedésért)
Amy (19), balra: Vidám, pörgős kiscsaj. Newcastle-ből jött így szegénynek neki a legérthetetlenebb az akcentusa, sokszor harmadszorra is vissza kell kérdezni hogy mit mondott mire megérti valaki. Cserébe viszont jó gyorsan beszél :) . Teljesen rendben van, jófej és jól is dolgozik. Az egyik izraeli szakáccsal(Alon-nal) és az angol szakács sráccal(Carl) van 
eléggé jóban.Alon & Carl(22), jobbra: A két új szakács Michael-en kívül(akiről sajnos nincs fotóm). Elég jó barátok lettek nagyon hamar és mindkettő vidám, jófej emberke. A képen baloldalon van Alon, az izraeli szakács, akinek valamilyen felmenői magyarok(természetesen ;P ) és majdnem teljesen tudta hogy hogyan kell gulyást és pörköltet főzni. Valamint eléggé magyarosan fűszerezi a húsokat amiket a kitchen staff-nak csinál úgyhogy hattalmas plusz pontokat szerzett nálam(lehet hogy idén jóval kevesebbszer kell magunknak főznöm... :) ). Jobboldalon áll Carl, az angol szakács gyerek. Rettentő röhögős emberke, a telt és vidám embertípus-sztereotípia tökéletes megtestesítője. Jó poénokat mond és volt már gyakorlata nagy számban dolgozó konyhákon, mert iylen rendezvénykonyhákon dolgozott Angliában.
Hannah(19), balra: A következő angol célszemélyünk. Szintén jókedvű általában, jól is dolgozik, bár nem annyira lelkes már mint a legelején(valószínűleg ez csak tovább fog csökkenni az idő előrehaladtával... :) ). Nagyon kedves és sokat beszélgettem vele. Legjobb barátnőjével és otthoni szobatársával Saba-val érkezett. Otthon Angliában nem nagyon dolgoznak, tanulás helyett is inkább pubokba és klubokba járnak inni. Nagyon ki vannak akadva amiatt, hogy itt nem ihatnak. :P Valami zenés menedzseres szakra jár az egyetemen és stúdióban akar majd elhelyezkedni. Eléggé bírom a búráját...
Saba(19), jobbra: Hannah legjobb barátnője és eléggé egymáshoz vannak nőve. Folyamatosan mosolyog, de dolgozni nem dolgozik olyan hatékonyan(gyakorlattal még belejöhet). Jól veszi a poénokat és csomót hülyéskedik vele mindenki. Azt hiszem Iráni származású a családja mert kicsit sötétebb a bőre és egzotikusabb a kinézete. Mindenki bírja a konyhán, nem mellesleg a hattalmas mellei miatt... :)
Kathryn(19), balra: Kicsit magának valóbb lány mint a többi angol, de ő is kedves. Az egyetlen vegetáriánus a kitchen staff-ban. Ő is Bristol-i mint Hannah és Saba, de nemtom milyen egyetemre jár. Jól dolgozik és meg is fogadja a tanácsokat amiket kap.
Kris(19), jobbra: Az egyik legjobb fej angol csávesz. Elég sokszor poénkodik és mindíg hülye képeket vág amikor fotózzák(lásd a példaképen). Nna ő már nem szeret annyira dolgozni, és amilyen kicsi könnyen el is bújik a konyhán! :) Előszeretettel nyúzzák egymást Saba-val, volt amikor már csokikrém csatába csapott a dolog...
Nathan(20), balra: Talán a legrendesebb arc a konyhán. Vérbeli angol úriember. Mindig udvarias, rendesen dolgozik és tudja is a dolgát. Nem a legbarátkozósabb, de azért bőven jófej. Nem valami szegény családból származhat, mert az első Lee-be tett látogatásunkkor $200-t elvásárolt.
Nick(19), jobbra: Nem semmi fószer. A leg munkakerülőbb a konyhán, és úgy általában eléggé álmatag gyerek. Majdnem minden lehetséges szünetében alszik. Egyébként tök értelmes meg minden, filmszakra jár Angliában, tök jókat szoktam vele beszélgetni különféle filmekről. Bár azért jólesik, hogy sokkal többet láttam mint ő. :P Eddig kb egy csöndes, nyugodt esténk sem volt miatta, mivel minden este van valami balfékség, kavarás vagy egyszerűen csak poénos dolog ami Nick-el(vagy Sam-mel) törénik. Először pl tisztára behangyásította a szobának azt a felét ahol az ágya van, mert a földön tárolt egy fél doboznyi fánkot(természetesen, este lefekvés előtt vette észre az egész dolgot és akkor irtott h
angyát vagy fél óráig). Máskor meg a felette alvó Sam horkolását felvette telefonra és azt visszajátszva ébresztett fel már alvó emberkéket véletlenül. stb... Szóval kicsit miszter Bean a gyerek, de megvagyunk vele.Sam(18), balra: Eredeti nevén Osamuowi Otabor(ha jól emlékszem etióp származású) megint csak egy fantasztikus figura. Még az engoloknak is furcsa angolját szinte lehetetlen megérteni amikor gyorsan beszél. Egyébként teljesen jófej figura, fekaságra pont annyira játszik csak rá hogy még jól is álljon neki és ne legyen zavaró. Imád csirke húst enni(néha csak azt eszik o.O ) és Nick-el aki fölött alszik jókat szivatják egymást. Nem valami nagy lelkesedéssel dolgozik, ő is szeret lazsálni.
Van még Michael a cseh szakács. Ő vele nem sokat érintkeztem még, de jófejnek tűnik. Egyetlen rossz pontja, hogy Martina a barátnője(ő a másik kisfőnök Tatjana mellett). Ja, és jól focizik.
Meg van még egy John nevű szintén cseh szakácsunk, aki nem tud angolul és naggyin béna. El is neveztük kuktának... Róla kábé ennyit.
Aljona, Moshe(szakács) és Tatjana már régi ismerősök őket most idő hiányában nem mutatom be.
Hát ez volna kábé a mostani csapat. Ma megvolt az első vacsora a gyerekekkel. Egészen jól teljesítettünk. Nyolc körülre már minen kész volt és mehettünk enni. Az utóbbi pár nap jelentősebb eseményei hamarosan a következő posztban jönnek.(remélem most nem telik ennyi időbe megírni és bocs a késlekedésért)
2009. június 18., csütörtök
Első day off
Megkésett képek a közösségi programos estről:
egy élien elkapása
Louis a hülye ruhájában és parókájában
Megint, de magyaráz is
Nos, az újdonságokra térve...
Megvolt az első Day-Off. Ez magyarul azt jelenti, hogy szabadnapom volt. Bővebben pedig... najó kifejtem alább.
Szóval ilynekor későbbre megy az ember kajálni, lebzsel és a staff lounge-ban hesszel egész nap. Nna mi nem így tettünk, mert gondoltuk kihasználjuk a szabadidőnket és bebiciklizünk a városba. Úgyis kellett borotvahabot meg fogkrémet vennem, a többiek meg még egyszer sem voltak Great Barringtonban, így hát kíváncsiak voltak a városkára.
Nem akartunk begyalogolni mivel eléggé messze van(kb 40 perces séta) ezért a nagy nehezen megszerzett biciklikkel kerekeztünk a városba. Két magyar sráccal és egy fekete, angol fiúval (továbbiakban Sam, ugyanis ez a neve) volt egyszerre day-offom és így négyen bringáztunk. Megmutogattam nekik a Big Y-t a liquore store-al és a Laundromat-tal együtt, aztán a központba tekertünk. Már a táborban is gyanús volt Sam és biciklijénak együttműködése, mivel kicsit belémjött hátulról kb öt méterre a házunktól, de a város felé vezető rövid úton vált véglegesen biztossá a tény, hogy Sam nem túl jól tud biciklizni... :) Tudom szemétség mások ilyen heyzetén derülni, de egyszerűen vicces hogy egy 18-19 éves angliai fiatal nem tud biztosan két keréken biciklizni... Az oda felé vezető úton szegény kétszer is elesett, a második után a kormányt is vissza kellett ferdíteni. Folyamatosan nekiment az út patkának meg ilyesmi. Felváltva sajnáltam és röhögtem.
Mindenesetre bejutottunk a városba. Visszafelé az ismert terepen nem volt olyan sok gond Sam-el így tudtunk fotózgatni is. Én meg csináltam egy rövid videót a városközpontról. Íme:
A város másik végében lévő Liquore Store-ban vettem egy six pack-et (dobozos sör hatos csomagban), amit hazacipeltünk és gond nélkül behoztunk táskában a táborba. Miután leraktuk a bicikliket felmentünk Petivel és Balázzsal és a hat sörrel "A sziklá"-hoz és szépen, kellemesen megiszogattuk őket. Egy jó kis day-off mégjobb lezárásaképp megismertettem tehát a magyar srácokkal az egyik leghangulatosabb helyet a tábor közelében és megittuk első söreinket Amerikában. Great success!
egy élien elkapása
Louis a hülye ruhájában és parókájában
Megint, de magyaráz is
Nos, az újdonságokra térve...
Megvolt az első Day-Off. Ez magyarul azt jelenti, hogy szabadnapom volt. Bővebben pedig... najó kifejtem alább.
Szóval ilynekor későbbre megy az ember kajálni, lebzsel és a staff lounge-ban hesszel egész nap. Nna mi nem így tettünk, mert gondoltuk kihasználjuk a szabadidőnket és bebiciklizünk a városba. Úgyis kellett borotvahabot meg fogkrémet vennem, a többiek meg még egyszer sem voltak Great Barringtonban, így hát kíváncsiak voltak a városkára.
Nem akartunk begyalogolni mivel eléggé messze van(kb 40 perces séta) ezért a nagy nehezen megszerzett biciklikkel kerekeztünk a városba. Két magyar sráccal és egy fekete, angol fiúval (továbbiakban Sam, ugyanis ez a neve) volt egyszerre day-offom és így négyen bringáztunk. Megmutogattam nekik a Big Y-t a liquore store-al és a Laundromat-tal együtt, aztán a központba tekertünk. Már a táborban is gyanús volt Sam és biciklijénak együttműködése, mivel kicsit belémjött hátulról kb öt méterre a házunktól, de a város felé vezető rövid úton vált véglegesen biztossá a tény, hogy Sam nem túl jól tud biciklizni... :) Tudom szemétség mások ilyen heyzetén derülni, de egyszerűen vicces hogy egy 18-19 éves angliai fiatal nem tud biztosan két keréken biciklizni... Az oda felé vezető úton szegény kétszer is elesett, a második után a kormányt is vissza kellett ferdíteni. Folyamatosan nekiment az út patkának meg ilyesmi. Felváltva sajnáltam és röhögtem.
Mindenesetre bejutottunk a városba. Visszafelé az ismert terepen nem volt olyan sok gond Sam-el így tudtunk fotózgatni is. Én meg csináltam egy rövid videót a városközpontról. Íme:
(ha nagyobban akarjátok megnézni csak klikkeljetek rá és youtube-on nézzétek)
A város másik végében lévő Liquore Store-ban vettem egy six pack-et (dobozos sör hatos csomagban), amit hazacipeltünk és gond nélkül behoztunk táskában a táborba. Miután leraktuk a bicikliket felmentünk Petivel és Balázzsal és a hat sörrel "A sziklá"-hoz és szépen, kellemesen megiszogattuk őket. Egy jó kis day-off mégjobb lezárásaképp megismertettem tehát a magyar srácokkal az egyik leghangulatosabb helyet a tábor közelében és megittuk első söreinket Amerikában. Great success!
2009. június 17., szerda
Első pár napi különlegességek
Gondolom tudjátok, hogy itt Amerikában eléggé nagy a sertés influenza őrület. Egészen a második napig nem észleltünk ebből semmit, amikor is Louis(a táborigazgató) mindenkihez szólt:
Reméli, hogy mindannyian tudatában vagyunk a sertésinfluenzának, de szeretné ha tisztán látnánk ebben a kérdésben azért elmond minden fontosat. Az egész nem olyan dramatikus és veszélyes mint ahogyan azt mindenki hiszi, a sajtó fújta fel az egész ügyet, a sima influenza sokkal veszélyesebb és sokkal többen haltak bele. Ennek ellenére mindenki jobban fél ettől az új nevűtől és már több tábornak is be kellett zárnia emiatt, másoknak meg elhalasztani a a táborkezdést. Éppen ezért szeretne mindenkit arra kérni, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg a fertőzésveszély csökkentésének érdekében. A higiénia fontosságát kiemelte(vagy tízszer elhangzott a "Be smart, and vash your hands!" mondat... :) ), mindenki mosson kezet minden után, ne igyunk többen egy pohárból vagy üvegből, ne feküdjünk rá más párnájára meg ilyesmi ezután következett hogy tartsuk tisztán a szobáinkat, vigyük ki a szemetet estébé. Végül azért belecsempészett egy kis takarékosság szöveget is: kapcsoljuk le a lámpákat ha kimegyünk, ne pazaroljunk semmit.
Ennek igazából csak annyi hatása van most a konyhai munkára, hogy minden főnök kicsit háklisabb a tisztaságra, jobban odafigyelnek hogy kezet mosunk-e minden tüsszentéskor meg amikor bejövünk a konyhára, valamint minden vízszintes felületet ahol dolgozunk a munkánk befejeztével le kell mosni fertőtlenítővel(ez eddig is így volt de most már oda is figyelnek rá).
Következő különlegesség a "csapatépítő fun activity" volt, ami nagy meglepetésemre tényleg egész szórakoztatónak bizonyult. Fél kilenckor volt találkozó a tó melletti nagy falépcsős helynél(ahol Louis a kezdő és végbeszédeit szokta tartani). Először csoportokba kellett osztódni, amit lakóhely szerint csináltak a szervezők, így például az egész kitchen staff egy csapatba került ami szerintem jó dolog egy ilyesmi programnál.
Ezután éppen amikor elkezdtek volna arról beszélni, hogy mi lesz ez az egész a falépcső és a tó között, tulajdonképpen az egész társaság előtt elrohant kurjongatva, huhogva, röhögve és
sikongatva csomó(asszem 15) hülye rikító ruhákba öltözött emberke. Utánuk megérkezett Louis egy golf kocsin fehér kezeslábasba öltözve egy naggyon hülye fekete hosszú göndör parókában munkavédelmi szemüveggel a fején. Lefékezett előttünk és idegbeteg és eléggé vicces módon elmondta, hogy ő mittoménki aki a földönkívülieket üldözi akik a mi világunkba jöttek, de meg kell állítani őket. Megkért minket hogy segítsünk neki elfogni őket. Miután egy szép nagy ujjongást kapott elviharzott a golfkocsijával.
Elmondták a szervezők, hogy annyit kell csinálni, hogy az egész csapatnak kézenfogva körbe kell kerítenie az élient és akkor megfogtuk, ja de mindezt úgy kell csinálni hogy ne érjünk hozzá(ha elkezd futni egy irányba akkor az egész körnek is futnia kell ugyanarra). Ekkor ő mondani fog egy feladatot amit mindenkinek együtt meg kell csinálnia és akkor megkapjuk az aláírását és evvel az érte járó pontot is. Szóval ez egy ilyen futkorászós csapatos vetélkedő volt abból a fajtából, amiket sohasem tartottam valami jónak de most mégis élveztem. Egy egész órán keresztül rohangáltunk és mindenféle hülye feladatot teljesítettünk(emberpiramist építeni, jó politikailag korrekt viccet mesélni, énekelni, táncikálni, stb). A végére jól kifáradtunk. A koncert teremben volt a találkozó a végén, ahol egy jópofa éneklős táncolós program is volt a végére. Elvileg lett volna egy tábortüzezés is a tó partján, de ez a hideg miatt eléggé rövidre sikerült.
Még egy érdekes mozzanat volt az este folyamán, mégpedig az, hogy az egyik senior staff-os csóka az egész tömeghez beszélve kimondott egy szót(ha jól értettem akkor az "announcement" szó volt), mire az összes többi sokadéves staff megőrült és valamit elkezdtek ordítva énekelni és körbetáncolták szegés muksót. Pár perc múlva mikor a tömeg értetlenül álló nemzetközi fele már tényleg nem tudta hogy mi a retek van, valaki végre felment a színpadra és elmagyarázta, hogy ez egy régi Eisner-es szokás, hogy ha valak ikimondja ezt a szót, akkor be kell dobni a tóba :) . És mint ezek után már azt megértettem azt skandálták a megőrült egyének, hogy "Won't shut up 'till we throw him in the lake! Throw him in the lake! Throw him in the lake!"
És nagy meglepetésemre az éjszaka közepén, a hidegben szépen fogták és beledobták a tóba! :D
Nna mára ennyi! Bezárult Móka Miki mókatára!
Reméli, hogy mindannyian tudatában vagyunk a sertésinfluenzának, de szeretné ha tisztán látnánk ebben a kérdésben azért elmond minden fontosat. Az egész nem olyan dramatikus és veszélyes mint ahogyan azt mindenki hiszi, a sajtó fújta fel az egész ügyet, a sima influenza sokkal veszélyesebb és sokkal többen haltak bele. Ennek ellenére mindenki jobban fél ettől az új nevűtől és már több tábornak is be kellett zárnia emiatt, másoknak meg elhalasztani a a táborkezdést. Éppen ezért szeretne mindenkit arra kérni, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg a fertőzésveszély csökkentésének érdekében. A higiénia fontosságát kiemelte(vagy tízszer elhangzott a "Be smart, and vash your hands!" mondat... :) ), mindenki mosson kezet minden után, ne igyunk többen egy pohárból vagy üvegből, ne feküdjünk rá más párnájára meg ilyesmi ezután következett hogy tartsuk tisztán a szobáinkat, vigyük ki a szemetet estébé. Végül azért belecsempészett egy kis takarékosság szöveget is: kapcsoljuk le a lámpákat ha kimegyünk, ne pazaroljunk semmit.
Ennek igazából csak annyi hatása van most a konyhai munkára, hogy minden főnök kicsit háklisabb a tisztaságra, jobban odafigyelnek hogy kezet mosunk-e minden tüsszentéskor meg amikor bejövünk a konyhára, valamint minden vízszintes felületet ahol dolgozunk a munkánk befejeztével le kell mosni fertőtlenítővel(ez eddig is így volt de most már oda is figyelnek rá).
Következő különlegesség a "csapatépítő fun activity" volt, ami nagy meglepetésemre tényleg egész szórakoztatónak bizonyult. Fél kilenckor volt találkozó a tó melletti nagy falépcsős helynél(ahol Louis a kezdő és végbeszédeit szokta tartani). Először csoportokba kellett osztódni, amit lakóhely szerint csináltak a szervezők, így például az egész kitchen staff egy csapatba került ami szerintem jó dolog egy ilyesmi programnál.
Ezután éppen amikor elkezdtek volna arról beszélni, hogy mi lesz ez az egész a falépcső és a tó között, tulajdonképpen az egész társaság előtt elrohant kurjongatva, huhogva, röhögve és
sikongatva csomó(asszem 15) hülye rikító ruhákba öltözött emberke. Utánuk megérkezett Louis egy golf kocsin fehér kezeslábasba öltözve egy naggyon hülye fekete hosszú göndör parókában munkavédelmi szemüveggel a fején. Lefékezett előttünk és idegbeteg és eléggé vicces módon elmondta, hogy ő mittoménki aki a földönkívülieket üldözi akik a mi világunkba jöttek, de meg kell állítani őket. Megkért minket hogy segítsünk neki elfogni őket. Miután egy szép nagy ujjongást kapott elviharzott a golfkocsijával.
Elmondták a szervezők, hogy annyit kell csinálni, hogy az egész csapatnak kézenfogva körbe kell kerítenie az élient és akkor megfogtuk, ja de mindezt úgy kell csinálni hogy ne érjünk hozzá(ha elkezd futni egy irányba akkor az egész körnek is futnia kell ugyanarra). Ekkor ő mondani fog egy feladatot amit mindenkinek együtt meg kell csinálnia és akkor megkapjuk az aláírását és evvel az érte járó pontot is. Szóval ez egy ilyen futkorászós csapatos vetélkedő volt abból a fajtából, amiket sohasem tartottam valami jónak de most mégis élveztem. Egy egész órán keresztül rohangáltunk és mindenféle hülye feladatot teljesítettünk(emberpiramist építeni, jó politikailag korrekt viccet mesélni, énekelni, táncikálni, stb). A végére jól kifáradtunk. A koncert teremben volt a találkozó a végén, ahol egy jópofa éneklős táncolós program is volt a végére. Elvileg lett volna egy tábortüzezés is a tó partján, de ez a hideg miatt eléggé rövidre sikerült.
Még egy érdekes mozzanat volt az este folyamán, mégpedig az, hogy az egyik senior staff-os csóka az egész tömeghez beszélve kimondott egy szót(ha jól értettem akkor az "announcement" szó volt), mire az összes többi sokadéves staff megőrült és valamit elkezdtek ordítva énekelni és körbetáncolták szegés muksót. Pár perc múlva mikor a tömeg értetlenül álló nemzetközi fele már tényleg nem tudta hogy mi a retek van, valaki végre felment a színpadra és elmagyarázta, hogy ez egy régi Eisner-es szokás, hogy ha valak ikimondja ezt a szót, akkor be kell dobni a tóba :) . És mint ezek után már azt megértettem azt skandálták a megőrült egyének, hogy "Won't shut up 'till we throw him in the lake! Throw him in the lake! Throw him in the lake!"
És nagy meglepetésemre az éjszaka közepén, a hidegben szépen fogták és beledobták a tóba! :D
Nna mára ennyi! Bezárult Móka Miki mókatára!
Utazás, megérkezés és egyéb ügyek
Nna úgy tűnik idén is fogok blogot írni. Más jellegű lesz, mint amit két éve írtunk, mert más témákra fogok koncentrálni, de remélem legalább olyan részletes és érdekes lesz. (ha másnak nem is, akkor az akkori csapatnak legalább :P ) Nna ez itt a kert!
Egyből a New York-ból való utazás máris különbözött a múltkori alklomtól. A repülőútban nem volt semmi különös, leszámítva, hogy most Magyarországon nem engedték fel a gitáromat kézipoggyásznak ezért csomagtéri csomagként kellett feladnom, cserébe viszont a Zürich-i átszállás után olyan király gépen utaztunk, hogy minden ülés előtt volt saját kis képernyő ahol lehetett filmet választani(egészen jó választékból) és még játszani is lehetett a karfából kihúzható irányító segítségével... Ezúttal délután négy körül értem földet a JFK repülőtéren és nem várt fogadó csapat, sem iskolabusz. Ráadásul mire átjutottam a bevándorlási hivatalon már nem érhettem el a városközpontból ötkor induló direkt járatú távolsági buszt Great Barringtonba, ezért jóval komplikáltabban és hosszabb idő alatt kellett eljutnom a táborhoz.
A repülőtérről egy busszal bepöfögtem a délutáni dugó közepette a Grand Central vonatállomásra. Itt jegyet vettem a North-Metro Railroad vasútvonal hét negyvenötkor Wassaic-ba induló járatára majd próbáltam fingani kettőt és egy kis lélegzethez jutni, mert egészen eddig rohannom kellett mindenhol a bevándorlási hivatalnál eltöltött másfél órás késés miatt.
Még egy kötelező telefonhívást kellett megejtenem, hogy a tábor tudja hogy elértem a vonatomat és tényleg várjon valaki a végállomásnál. Ez csak azért volt kicsit kalandos, mivel először is aprót kellett hozzá szereznem(negyeddollárosokat). Ezért hát kimentem az állomás elé, ahol egy utcai hot-dogostól vettem egy hot-dogot és kértem a visszajáróból aprót. Namost tényleg adott aprót, de csak ötcenteseket, egy maréknyit, úgyhogy mit volt mit tenni mást is kellett vennem. Az állomáson levő liquor store-ban vettem egy kis sört magamnak a vonatútra és hangsúlyozottan telefonáláshoz kértem aprót is. Evvel az első menetet megnyertem a telefonálással szemben, de most kezdődött csak a következő. Mikor is előkeresve a kis cetlit a zsebeim, mappáim és táskáim sokaságából betárcsáztam a számot. Azaz betárcsázgattam vagy ötször-hatszor mire rájöttem, hogy hogyan és milyen sorrendben kell az országkódot, a régiókódot és a telefonszámot beütni egymás után. Eddigre természetesen már nem maradt annyi apróm, hogy egy távolsági hívást lebonyolítsak. Egy-egy. Egy újabb pénzváltós kör után sikerült végre telefonálnom a táborba(2:1-re legyőztem a telefont... jee!!) és elindulhattam a 110-es(!) vágány felé... Innentől már sínen voltam(mindkét értelemben), mert a Wassaic-i állomáson vártak rám a táborból jövő sofőrök akik közül az egyik nagy meglepetésemre Michael a két évvel ezelőtti lengyel sofőr volt, és egyenesen a szállásomra szállítottak. Az amerikai vonatok egészen tiszták és kényelmesek a Magyarországi leszármazottaikhoz képest, és nem is olyan drágák (150 km-es út $14 felnőtt jeggyel).
Egyenlőre ennyi tellett az időmből és energiámból, majd még a következő pár napban írok a konyhai staffról, meg az első napi különös eseményekről.
Egyből a New York-ból való utazás máris különbözött a múltkori alklomtól. A repülőútban nem volt semmi különös, leszámítva, hogy most Magyarországon nem engedték fel a gitáromat kézipoggyásznak ezért csomagtéri csomagként kellett feladnom, cserébe viszont a Zürich-i átszállás után olyan király gépen utaztunk, hogy minden ülés előtt volt saját kis képernyő ahol lehetett filmet választani(egészen jó választékból) és még játszani is lehetett a karfából kihúzható irányító segítségével... Ezúttal délután négy körül értem földet a JFK repülőtéren és nem várt fogadó csapat, sem iskolabusz. Ráadásul mire átjutottam a bevándorlási hivatalon már nem érhettem el a városközpontból ötkor induló direkt járatú távolsági buszt Great Barringtonba, ezért jóval komplikáltabban és hosszabb idő alatt kellett eljutnom a táborhoz.
A repülőtérről egy busszal bepöfögtem a délutáni dugó közepette a Grand Central vonatállomásra. Itt jegyet vettem a North-Metro Railroad vasútvonal hét negyvenötkor Wassaic-ba induló járatára majd próbáltam fingani kettőt és egy kis lélegzethez jutni, mert egészen eddig rohannom kellett mindenhol a bevándorlási hivatalnál eltöltött másfél órás késés miatt.
Még egy kötelező telefonhívást kellett megejtenem, hogy a tábor tudja hogy elértem a vonatomat és tényleg várjon valaki a végállomásnál. Ez csak azért volt kicsit kalandos, mivel először is aprót kellett hozzá szereznem(negyeddollárosokat). Ezért hát kimentem az állomás elé, ahol egy utcai hot-dogostól vettem egy hot-dogot és kértem a visszajáróból aprót. Namost tényleg adott aprót, de csak ötcenteseket, egy maréknyit, úgyhogy mit volt mit tenni mást is kellett vennem. Az állomáson levő liquor store-ban vettem egy kis sört magamnak a vonatútra és hangsúlyozottan telefonáláshoz kértem aprót is. Evvel az első menetet megnyertem a telefonálással szemben, de most kezdődött csak a következő. Mikor is előkeresve a kis cetlit a zsebeim, mappáim és táskáim sokaságából betárcsáztam a számot. Azaz betárcsázgattam vagy ötször-hatszor mire rájöttem, hogy hogyan és milyen sorrendben kell az országkódot, a régiókódot és a telefonszámot beütni egymás után. Eddigre természetesen már nem maradt annyi apróm, hogy egy távolsági hívást lebonyolítsak. Egy-egy. Egy újabb pénzváltós kör után sikerült végre telefonálnom a táborba(2:1-re legyőztem a telefont... jee!!) és elindulhattam a 110-es(!) vágány felé... Innentől már sínen voltam(mindkét értelemben), mert a Wassaic-i állomáson vártak rám a táborból jövő sofőrök akik közül az egyik nagy meglepetésemre Michael a két évvel ezelőtti lengyel sofőr volt, és egyenesen a szállásomra szállítottak. Az amerikai vonatok egészen tiszták és kényelmesek a Magyarországi leszármazottaikhoz képest, és nem is olyan drágák (150 km-es út $14 felnőtt jeggyel).
Egyenlőre ennyi tellett az időmből és energiámból, majd még a következő pár napban írok a konyhai staffról, meg az első napi különös eseményekről.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
