Az az igazság, hogy megint a magyarok csak a király arcok a konyhán. Senkinek még csak eszébe sem jutott semmit főzni a konyhás csapatnak, csak nekünk. :) A lényeg az, hogy meg akartuk mutatni a csapatnak, hogy igazi étel is létezik eme földön és nem kell hozzá semmi varázslat csak egy kicsit főzni kell, normálisan, nem por és víz segítségével.
Maga a főzést az ebéd utáni szünetünkben kellett csinálni persze, mert külön szabadidőt ilyesmire nem kaphat senki. Mila jófej volt, mert megint rendelt nekünk külön jó minőségű húst és minden alapanyagot szabadon használhattunk. Kábé hat kiló marhahúsból, legalább másfélszer annyi hagymából, egy kis zöld kaliforniai paprikából, paradicsomból és spanyol pirospaprikából lett megszerkesztve a dolog, de a körülményeket figyelembe véve meg voltam elégedve az eredménnyel. Kicsit elsóztuk a végére mert féltünk, hogy túl édes lesz a kaliforniai paprika miatt, de Dani(a másik főfőző rajtam kívül) javaslatára raktunk bele pár egész krumplit főni és ez elszívott egy kis sót. A köret krumplipüré volt, amit nagyapa receptje alapján csináltam, de sajnos szójatejet kellett beletennem igazi(azaz kábé igazi, mert finom tej nincs Amerikában... ) helyett, mert Alon, az egyik izraeli szakács kósher és nem ehet tejet és húst egyszerre.
Nagy sikert arattunk megint, az egész elég impresszív adag elfogyott kábé húsz perc alatt... Mila sem győzött hálálkodni, főleg mivel félretettük neki az adagját és már beszart hogy nem jutott neki, mikor megtuda hogy gondoltunk azért rá is! :D Annyira szerette mindenki, hogy Kathryn is megkóstolta, pedig ő vegetáriánus!!! A legnagyobb sikert nagy meglepetésemre a franciáknál és a nigériai Sam-nél aratta a pörkölt, mivel ők már nagyon hiányoltak egy kis igazi, jól elkészített húsételt. Mila azt is mondta, hogy lehet hogy mégegyszer rendel nekünk húst a végén, hogy ha megint bevállaljuk a főzést, mi persze egyből rávágtuk, hogy vállaljuk! ;)
BOSTON - Trip DayMár nem emlékszem, hogy két éve hogyan is volt pontosan a menetrend a trip day-en, de most reggel 8-kor indultunk külön nekünk rendelt iskolabusszal, amiben a székek még mindíg iszonyatosan kényelmetlenek. Az út maga három óránál kicsit többet vett igénybe, amit a társaság nag része alvásra használt fel. Én egy keveset olvastam is amíg kitartott a reggeli kávé hatása aztán én is bedurmoltam. Taktikusan előző este elolvastuk a
két évvel ezelőtti posztunkat, hogy mit is érdemes megnézni Boston-ban ;) . Igazából nagyon jól csináltuk mi aztat két éve és meg is mondtam a többieknek hogy én megint olyasmire terveztem ezt a városnézést, amire ők a poszt elolvasása után nagyban bólogattak. Azért persze másfelé is jártunk úgyhogy lesz mit írnom megint.
Először is most nem négyen mentünk együtt, hanem kilencen(hat magyar plusz a három angol csaj: Hannah, Saba és Kathryn). Miután lerakott pontosan ugyan ott a busz a Quincy Market-nél hasonlóan elsétáltunk a Boston Common nevezetű parkig. Ez a része szerintem a leghangulatosabb Boston belvárosának. Pont kellő arányban keverednek a modern stílusos épületek, a régi műemlékek(kápolnák, régi államszékház), sétálóutcák és felhőkarcolók. Mindemellett tiszta és még szushi-t is kapni! :)
A park maga ahova megérkeztünk egy tiszta és normálisan karbantartott városligethez hasonlítható, és van benne egy harminc centi mély meterséges "tó" amiben mindig ezer gyerek lubickol, mi csak besétáltunk mezítláb. Most nem követtük el azt a hibát, hogy nem iszunk egy sört itt a parkban úgyhogy taktikusan a legközelebbi liquor store-ban vettünk egy six-pack-et amit eltoltunk az egyik fa árnyékában. Persze puttózni kellett, mert nem lehet közterületen inni itt sem, és nem akartunk lebukni, úgyhogy üres Dr Pepper-es üvegekbe töltöttük át a seritalt és onnan szopogattuk.
Innen a Harvard egyetemre mentünk, amit nem is tudom, hogy miért hagytunk ki múltkor mert Zozó tutira el akart volna menni, hogyha tudja hogy Boston-ban van. Ehez meg metróra ültünk, ami szintén jó élmény volt, mivel takaros és egyenesen hangulatos metrója van Boston-nak. Mindenhol hangulatos cseréptéglákkal kirakott falak, a metróvonalnak megfelelő színben, szűk és kanyargós lépcsők, csomó utcazenész(mindet felvettem, majd a videóban benne lesznek, csak most a laptopom miatt nem tudom őket konvertálni meg felrakni youtube-ra ) és légkondícionált, tágas metrószerelvények. Maga a Harvard nem volt olyan nagy szám, csak egy egyetem. Attól mert marha híres még csak egy egyetem marad.. Az volt a jó benne, hogy találkoztunk egy magyar csajjal amikor leültünk a könyvtár elé szendvicsezni abbéli elkeseredésünkben, hogy nem találtunk ingyen netet(az anno Los Angeles-i tapasztalatainkkal ellentétben). Egyszóval leültünk kajjantani, mire megszólal a mellettünk ülő fiatal lány, hogy "honnan jöttetek?". Miután összeszedtük a leesett állunkat szóba elegyedtünk vele. Kint dolgozik a Harvardon már két éve, Miskolci származású és hazajárogat. Mondta hogy a kikötő és az óceánpart a legjobb sétálórész úgyhogy oda menjünk. Tök jófej volt, és mondta hogy csomó magyar él Bostonban. Ezután még láttun egy Harvard Police Force-os rendőrautót(kiráály!), majd visszametróztunk a parkba.
Innen átsétáltunk China Town-on és lejutottunk a partra. Ugyanott másztunk le a vízhez, mint két éve és még mindig nincs ott semmi érdekes, csak büdös víz és szemét. De belelógattuk a lábunkat az Atlanti Óceánba, a nagyvízbe ami Európa partjait is mossa... Az óceánpart után visszasétáltunk a Quncy Market-ba, mert megéheztünk, én toltam megint egy sushi-t már csak hagyományteremtés végett is(meg persze marha finom is :) ).
Ezután én valahogy leváltam a nagy csapatról Bencével és elhatároztuk, hogy ha már így elhagytuk a csapatnak azt a részét ahol 21 alattiak is vannak akkor üljünk már be valahova és szépen nyugodtan, legálisan igyunk meg egy pofa sört. Erre eszünkbe jutott az is, hogy itten van egy Hard Rock Café! Ohóó! Hát be is céloztuk az irányt és pár perc múlva már támasztottuk is a pultot a Boston-i Hard Rock Café-ban egy-egy csapolt Boston Lager társaságában. Ment a jó muzyika, megvoltak a rock ereklyék a falakon és jó italt iszogattunk egyszóval megvolt a hangulat. Itt még történt egy említésra méltó esemény, mégpedig az hogy mikor a sörünk kétharmadánál járogattunk beözönlött csomó gyerek és pár idősebb emberke Timber Lake Camp-es pólóban!!!!! Egyből kerestem Tottert és Ági-t, de nem is számítottam igazán arra hogy megtalálom őket a counselor-ok között, mert ahogy nálunk sem megy a support staff a gyerekekkel kirándulni úgy szerintem náluk sem. De mindegy az a lényeg, hogy marha jó poén volt látni a gyerkőcöket a Totterék táborából.
Ezek után szerettük volna megismételni a két évvel ezelőtti óceánpartos lazulást, csak sörökkel megtámogatva. Jó is lett volna, de természetesen nem sikerült :) . Azért nem kell mindjárt a legrosszabra gondolni, mert azért jól elvoltunk, de nem volt meg az a feltelítődés fílingje ami után egy hétig csak vigyorogtunk volna a legnagyobb szarban is a konyhán.
Megbeszéltük a két francia sráccal, hogy találkozunk velük fél6-kor a Quincy Market-nél, veszünk piát és szivart, majd lemegyünk az óceánpartra inni és szivarozni. Ez még rendben is volt, de ebben az átkozott országban ugye csak liquor store-ban lehet alkoholt venni, ami meg nagyon ritkán van. Természetesen a Quincy Market környékén egyet sem találtunk. Elkezdtünk mindenféle boltba bemenni és kérdezgetni hogy hol lehet a legközelebbi piabolt, de mire megtudtuk hogy merre kell menni elvesztettük a francia srácot és Bencét. Én nekem már a tököm kivolt az egésszel és csak a sörömet akartam és a vizet bámulni. Nem tudtunk mit csinálni elmentünk(az egyébként öt háztömbbel arrébb levő) bolthoz, megvettük a söröket és lementünk a partra inni, ahol meg nem találtam azt a francos helyet ahol két éve ittunk(ferde sziklás rész, kényelmes ülésre, közvetlenül a víz felett). Még szivart is elfelejtettem venni amiatti elkeseredésemben, hogy pont az idegölést nem akartam hanem egy jót lazítani és dumázni a parton. Mindenesetre legalább söröztünk és a végére lelazult mindenki, azért a óceánparti parkban sem a legrosszabb üldögélni.
Megint nagyon élvezte az egész csapat a Boston-i trip day-t és mivel mozgalmas napunk volt hazafelé a buszon óriási durmolások folytak. Egytől-egyig bealudtak a pacákok(én is). Beigazolódni látszik, hogy Boston az egyik leg európaisabb város Amerikában, mivel az angol csajok rendszeresen mondogatták, hogy "hűű, ez akár otthon is lehetne!" meg ilyesmiket. Főleg azért volt jó, mert egy kicsit valóban úgy érezhettük magunkat hogy utazunk, nyaralunk és nem robotolunk egy büdös konyhában... :P
Minden jó ha jó a vége! Bezárult Móka Miki mókatára mára, úghogy majd jelentkezem hamarosan a "Magyar Shabbat" című poszttal! ;D
