2009. július 29., szerda
Ismételt életképek
Megint nagy események híján van a tábori létünk. Legutóbbi szabadnapunkon Balázzsal elbuszoztunk Lee-be és megint sikerült bevásárolnom(három póló, egy rövidnadrág és két ing). De mentségemre legyen mondva, hogy mind marha jó és összesen kerültek annyiba, mint otthon az egyikük. Voltunk a tónál is, ahol fürödtünk és söröztünk is egyet és persze kinéztük magunknak a grillező állványokat. Nem, nem lefűrészelni és eladni a méh-be, hanem elterveztük, hogy legközelebbi adandó alkalommal előre bepácolunk magunknak húst és elmegyünk grillezni egyet a tópartra a többiekkel együtt és tök jó lesz. Ja, és Mila azt mondta hogy rendel nekünk jóféle marhahúst és csinálhatunk megint gulyást meg pörköltet... :)
Beindult a nagy rendelgetés is, minden harmadik nap jön csomagja valakinek a konyhába :). Már én is gazdagabb lettem három William gibson könyvvel ( Neuromancer, Pattern-recognition és Spook country - tudom tudom Andris, de nem tudtam megállni egyiket sem... :P ), egy jó kis "nő+sör"-ös poszterrel és még várok cipőt meg pólókat is. Ja, igen: ezúton üzenem mindenkinek, hogy ha akar rendelni valamit amit vagy hazaviszek csomagban vagy hazaküldök póstával, akkor azt mostanában tegye meg hogy biztosan ideérjen tábor végéig.
Végre volt egy jó kis esténk a Bogie's-ban is. Minden magyar és végre az angolok jórésze is ottvolt. Mindenki megivott egy-két sört is, lazult a hangulat. Egyszóval végre volt egy jó kis pub-ozás a konyhásokkal, kezd elmúlni a tábor eleje óta mindenkiben meglevő ivástól való félelem, ugyanakkor azz emberkék is egyre jobban megismerik egymást és van miről beszélgetni.
Voltunk moziban a tábor pénzén!!! Megnéztük a Public Enemies-t a Great Barrington-i Triplex filmszínházban, ahol a film közepénél kábé öt percig nem volt hang vagy csak hangosan berregett/zúgott az összes hangszóró valamint egy fél percre a kép is elment... elég siralmas volt, ha nem ingyen néztük volna akkor tuti visszaköveteltük volna a pénzünket. Maga a film nem volt rossz, de lehetett volna fél órával rövidebb ésa forgatókönyvön is lett volna mit csiszolni. De Johnny Depp még mindíg jó színész és ha vigyorog egyet a király napszecsójában akkor az még a harmincas években is menő! :)
Nemtudom, hogy közületek mennyien olvassák Bence blogját(egyik legjobb fej magyar srác), de ő is írta és én meg megfogadtam magamnak, hogy az angolok általános műveltségbeli furcsaságairól írunk a blogunkra.
Úgy kezdődött az egész, hogy megkérdeztük őket hogy hogyan van valamilyen ige "past perfect continous" (folytonos befelyezetlen múlt) igeidőben és akkorát néztek rá hogy mi jöttünk zavarba hirtelenjében. Szóval azt sem tudták hogy miről beszélünk, náluk nincsen igeidő tanítás azt csak beszéd közben megtanulják és használják... áll koppan a földön...
ezután beszélgettünk természetesen a különböző országokról, ki honnan jött, stb. Az haggyán hogy Franciaország, Spanyolország, Hollandia és esetleg Németország nekik Európa, de hogy az ezeken kívüli országokról SEMMIT, de SEMMIT nem tudnak az már tényleg kiábrándító volt... Legjobban példákkal lehet körülírni a helyzetet:
"-Ázsia?
-Hmm... az egy ország?
-O.O"
"-Az a srác elrepült tegnap a szabadnapján Tibetbe, estére meg visszarepült ide.
-Öööö... azt nem hiszem, mert az nagyon messze van.
-Miért Tibet az mi? Egyébként lehet hogy rosszul hallottam...
-O.O"
"- Ez teljesen totalitarizmus ami itt van a táborban.
-Ööö... az mi?
-Hát tudod ami a náci Németországban volt meg Sztálin alatt. Nem demokrácia hanem...
- Ja! Tudom más néven kapitalizmus.
-O.O"
És ezek csak olyanok amikre emlékszem, de kábé naponta vannak ilyen szintű leddöbbenések a magyarok körében... Csomót gondolkodtunk hogy ez hogyan is lehet és rájöttünk hogy valószínűleg nem ennyire hülyék ők, csak nem tanítanak nekik annyi dolgot mint nekünk. Nem tanítanak annyi üzleti szempontból hazsontalan dolgot mint nekünk. Ha belegondol az ember, akkor ezekre nincsen szükségük ahoz hogy elhelyezkedjenek egy stúdiónál vagy valamilyen angoltanári állásba vagy mittomén. Ha valamelyikük meg ilyesmi állásra tanulna akkor az megtanulja az egyetemen. Vagy mittomén. Okosabbat nem tudtunk egyenlőre kisütni. Mindenesetre folyamatosan sokkolnak minket ilyesmikkel! :D
Ja, és Angliában fütyülni nagyon illetlen/bunkó dolog.
Otthoniaknak:
Papi: HAJRÁ MAGYAROK!!!! Remélem meglesz az a dobogó!!
Mami+Sommer: szervezzétek ám a jó programokat! És sajnálom hogy nem tudtam megszerelni a gépet mielőtt kijöttem... sokat szívtok most vele. LEGO-ról majd még beszélünk.
Andris: Igyá és bulizz helyettem is! Kérek valami helyzetjelentést!
PAZ: Írj már valamit Olaszországról és te is menny fesztiválozni!
Tengó: hiányzik a hagymásbab!!! :D
Hali: Láttalak a Kati Efott-os képein facebook-on... háááát szét voltatok esve rendesen... Ja, igen a Tangóról is van egy jó kép! :P
Többiek: Induljon a nyár TÍZEZERREL! :P
2009. július 25., szombat
Unalom, de legalább kummantunk
Nem történik semmi mostanában... max annyit tudok mesélni hogy véget ért az első "session", megvolt a záró bankett. Minden idők leggyorsabb bankett utáni takarítás befejezést produkáltunk(háromnegyed nyolcra készen voltunk mindennel és mentünk vacsizni :) ). És holnap moziba fogunk menni a tábor pénzén.
A második Trip day Bostonba lesz mégis, mert meggyőztük Milá-t hogy mindenki oda akar menni, úgyhogy királyság van.
A gyerekekből már kezdett nagyon elegünk lenni úgyhogy jól is jön most ez a kis szünet. Vagy inkább szünet szerűség, mert kábé a fele gyerek itt marad második session-re is és azokat két session közötti holtidőben is etetnünk kell. De már mindenkin látszott hogy nagyon kivan úgyhogy így cakkumpakk az egész konyhára ráfér most ez a kis lazítás. Egyébként a közhangulat jó, mindenki belejött teljesen a munkába, csak a mindenki versus Tatjana konfliktus marad meg állandóan(nem szerettük az Ido-t és Tatjana nem is annyira genyó meg alamuszi, de sokkal rosszabb supervisor... ja, és buta szegény). Valamint új munkamódszert alakítottunk ki kollektíven a "jobban dolgozó" emberek között, ez pedig a kummantás. Ez nagyjából a hesszelést jelenti, de most már ravaszabbul kell intézni a dolgot, mert Tatjana előszeretettel ad legszarabb takarítós munkákat azoknak akiket lógáson kap. Szóval a lényege az, hogy egy jó kis kamu melót kell szerezni és azt kábé négyszer annyi ideig csinálni mint ameddig kéne. Példa: ha az a feladat, hogy ürítsd ki az összes kukát a konyhán, akkor szépen egyesével kell őket kivinni a kompaktorhoz, minden egyes kuka után kompresszálni(az legalább fél perc amit meg kell várni) és szépen lassan új zsákot rakni a kukába. Így az ötperces meló kábé huszonöt alatt végeződik el. Persze ez csak a könnyű munkákra alkalmazandó és nem csúcsidőben(pl mosogatásnál). Ennek az "életformának" a kiötlője és mestere egyben Bence az egyik legnagyobb arc magyar srác. Egyébként neki marhanagy beszólásai vannak folyamatosan, halálra röhögjük magunkat amikor vele egy posztra vagyunk beosztva.
Voltunk falat mászni a tábori extrémsport parkban, és végre mindegyik tornyon meg tudtam mászni a legnehezebb pályákat is. Jó ez a kondizás, kezdem érezni... :P Csak ketten a Ben nevű francia sráccal tudtuk megmászni az összeset.
Egyedül az ivást, vagy inkább a bulizást hiányolom naggyon mostanában, de mindenki tiszta fáradt meg amúgyis az incidensünk óta mindenki hót beszari, szóval sehol sem iszunk semmit. Maximum bambizni megyünk ki a Bogie's-ba(mi magyarok azért persze sert iszunk ;) ). Azt azért csodálom, hogy az összes kocsmasportban(biliárd, csocsó) én vagyok az ász ( :P ), de remélem ez nem azt jelenti amire mindenki egyből gondol. Bowlingban azért vannak jobb srácok, de őket is megszorongatom néha...(nna akkorvisszaveszek kicsit az arcból: szóval a bólingban szar vagyok, de a csocsó meg a biló tényleg az én pályám egyenlőre )
Egyre jobban idegesít a laptopom videókártyájának szarrámenetele, mert nem tudok se zenéthallgatni, se filmetnézni, se skype-olni a saját gépemről, mindezekhez a Balázsét kell kölcsönkérnem, amit már lassan szégyellek is és hát végülis ezért hoztam el az én nyamvadt laptopomat... természetesen csak otthon lehet majd visszavinni hogy cseréljék ki vagy javítsák meg vagy valami, ezt már leleveleztem az otthoni és az amerikai Acer ügyfélközponttal is.
Majd ha valami érdekes is lesz megint írok!
A második Trip day Bostonba lesz mégis, mert meggyőztük Milá-t hogy mindenki oda akar menni, úgyhogy királyság van.
A gyerekekből már kezdett nagyon elegünk lenni úgyhogy jól is jön most ez a kis szünet. Vagy inkább szünet szerűség, mert kábé a fele gyerek itt marad második session-re is és azokat két session közötti holtidőben is etetnünk kell. De már mindenkin látszott hogy nagyon kivan úgyhogy így cakkumpakk az egész konyhára ráfér most ez a kis lazítás. Egyébként a közhangulat jó, mindenki belejött teljesen a munkába, csak a mindenki versus Tatjana konfliktus marad meg állandóan(nem szerettük az Ido-t és Tatjana nem is annyira genyó meg alamuszi, de sokkal rosszabb supervisor... ja, és buta szegény). Valamint új munkamódszert alakítottunk ki kollektíven a "jobban dolgozó" emberek között, ez pedig a kummantás. Ez nagyjából a hesszelést jelenti, de most már ravaszabbul kell intézni a dolgot, mert Tatjana előszeretettel ad legszarabb takarítós munkákat azoknak akiket lógáson kap. Szóval a lényege az, hogy egy jó kis kamu melót kell szerezni és azt kábé négyszer annyi ideig csinálni mint ameddig kéne. Példa: ha az a feladat, hogy ürítsd ki az összes kukát a konyhán, akkor szépen egyesével kell őket kivinni a kompaktorhoz, minden egyes kuka után kompresszálni(az legalább fél perc amit meg kell várni) és szépen lassan új zsákot rakni a kukába. Így az ötperces meló kábé huszonöt alatt végeződik el. Persze ez csak a könnyű munkákra alkalmazandó és nem csúcsidőben(pl mosogatásnál). Ennek az "életformának" a kiötlője és mestere egyben Bence az egyik legnagyobb arc magyar srác. Egyébként neki marhanagy beszólásai vannak folyamatosan, halálra röhögjük magunkat amikor vele egy posztra vagyunk beosztva.
Voltunk falat mászni a tábori extrémsport parkban, és végre mindegyik tornyon meg tudtam mászni a legnehezebb pályákat is. Jó ez a kondizás, kezdem érezni... :P Csak ketten a Ben nevű francia sráccal tudtuk megmászni az összeset.
Egyedül az ivást, vagy inkább a bulizást hiányolom naggyon mostanában, de mindenki tiszta fáradt meg amúgyis az incidensünk óta mindenki hót beszari, szóval sehol sem iszunk semmit. Maximum bambizni megyünk ki a Bogie's-ba(mi magyarok azért persze sert iszunk ;) ). Azt azért csodálom, hogy az összes kocsmasportban(biliárd, csocsó) én vagyok az ász ( :P ), de remélem ez nem azt jelenti amire mindenki egyből gondol. Bowlingban azért vannak jobb srácok, de őket is megszorongatom néha...(nna akkorvisszaveszek kicsit az arcból: szóval a bólingban szar vagyok, de a csocsó meg a biló tényleg az én pályám egyenlőre )
Egyre jobban idegesít a laptopom videókártyájának szarrámenetele, mert nem tudok se zenéthallgatni, se filmetnézni, se skype-olni a saját gépemről, mindezekhez a Balázsét kell kölcsönkérnem, amit már lassan szégyellek is és hát végülis ezért hoztam el az én nyamvadt laptopomat... természetesen csak otthon lehet majd visszavinni hogy cseréljék ki vagy javítsák meg vagy valami, ezt már leleveleztem az otthoni és az amerikai Acer ügyfélközponttal is.
Majd ha valami érdekes is lesz megint írok!
2009. július 20., hétfő
Six Flags megnit!
15-ikén szerdán volt az első trip day, azaz kirándulós nap. Ez annyit tesz, hogy mindenki(az egész tábor gyerekestül mindenestül) elmegy egy Six Flags nevű igen-igen jó vidámparkba és szarrá hullámvasutazza és strandolja magát egész nap.
Előző nap megint minden egyes bunk-nak meg kellett csinálni a szendvicseit. Annyi bonyolítás volt, hogy minden szendvicset névvel ellátott kis uzsonnás zacskóba kellett csomagolni és csak utána lehetett beletenni a bunk csomagba(valószínűleg a sertésinfluenza mánia miatt).
A szokásos iskolabuszokkal vittek minket a vidámparkhoz. Kaptunk egy belépőt és még ingyenkaját érő kupont is amivel ebédelhettünk. Szóval el voltunk eresztve és indulhatott a móka. A park még mindig olyan jó mint két évvel ezelőtt. Az egyetlen különbség az hogy a Superman nevezetű legnagyobb és leggyorsabb hullámvasutat átfestették lila-sárgára és átnevezték Bizarro-ra. A Tapsi-hapsinak beöltözött emberkék még mindig ott ugrálnak, az amerikaiak még mindig kövérek és még mindíg a strand rész a legjobb :) .
Minden jóra felültünk kábé egyszer, aztán még maradt egy jó két óránk pancsolni a medencékben is. Megstíröltük az összes jó csajt a dekken aztán bevállaltuk Balázzsal a legmeredekebb, legmagasabb, nyílegyenes zöld csúszdát, ami úgy szétverte a hátunkat hogy utána egész nap szép nagy vörös foltokkal a hátunkon mászkáltunk... Ja és jól le is égtünk a nyakunkon, mert csak ott felejtettük el bekenni magunkat.
Szóval még élünk, minden rendben, egyébként ma néztem meg a legújabb Harry Potter filmet ami ha jól tudom majd csak jövő hét valamikor jön(megy :P ) csak Magyarországra. Elmegy, kábé mint a többi.
A nagyinak üzenem, hogy jobbulást!!
2009. július 13., hétfő
Pool party :)
Nem nagyon történik mostanában semmi különös. Mindenki egyre jobban beleszokik/belejön a konyhai melóba, most is észrevettük hogy mindenki ugyanannyit hesszel és mégis gyorsabban készen vagyunk a munkával, meg ilyenek. Ekkor azonban előjöttek egy jó programmal a szervezők: esti medencés parti melegített vízzel és zenével.
Előtte a konyhán egy kis esti nassolnivalót szolgáltak fel a szakácsok, amit még elkészíteni is ők készítettek el(teljesen meg voltunk hatódva, hogy van olyan étel a táborban amivel semmit sem kellett dolgoznunk és ráadásul mi is ehetünk belőle). Szóval panírozott hagymakarikák, különféle szószok, panírozott csirkecombok, csirkefalatok és zöldségek volt az esti nasi.
Miután kellemesen beettünk átmasíroztunk a medencéhez ahol már sokan pancsoltak. Egészen jó muri volt, csak a víz nem volt elég meleg. Kb 27-28 fokos lehetett, de a kinti levegő eléggé hideg volt. Kábé háromnegyed óra alatt átfáztunk úgyhogy haza is rohantunk egy forró zuhanyra. De addig is jót szórakoztunk. A legjobb szivatás az volt amikor többen lerohantunk valakit és kitartottuk a vízből, ekkor persze szegény áldozat megfagyott a hideg levegőn...
Mindenféle segédeszköz is volt a medencében, amiket előszeretettel használt is a társaság. A lebegést(valamint egymás fejének csapkodását és fröcskölését) elősegítő színes hungarocel rudak voltak a legnépszerűbbek. Szerencsére volt megint két "fotósunk" akik nem jöttek be a vízbe így képek is vannak bőven. Íme egy pár válogatott csemege:
2009. július 11., szombat
Kezdődik...
Az első két hét után már kicsit kifinomultabb képet tudtam alkotni mindenkiről a konyhán. Például az angolok tényleg beszélgettek arról, hogy haza húznak a francba, ők ennyi idő alatt(főleg ennyi munkaóráért) sokkal többet keresnének otthon. Ráadásul Nathan, Nick és Sam eléggé kezdenek kikészülni a konyhától. Meglepetésemre a lányok kevésbé nyavalyognak, de azért rajtuk is látszik, hogy nincsenek hozzászokva egyáltalán semmilyen munkához nemhogy ilyen kemény melóhoz.
Mostanában nem volt semmi nagyobb esemény, tehát csak ilyen kisebb eseményeket amlítgetek meg, felsorolás szinten.
Felfedeztünk egy minigolf pályát a bowlingozós helyen és avval is játszottunk már egyet, egész jó poén volt. Nagyon trükkös pályák voltak. Csak az volt a gond, hogy nagyon kellett sietnünk, mert későn tudtunk csak kiszabadulni a táborból és a takarodóra vissza kellett érni. Így a huszon akárhyány pályára volt fél óránk... Ezért csak hárman számoltuk a pontjainkat: Kris, Balázs és én. Ja, és mindhárman ütésre pontosan ugyanúgy telsesítettünk összesítve. :P
A Tomiék blogját is olvasom rendszeresen egyébként csak kommentálni nem tudok oda, mert innen kintről valamiért nem tudok regisztrálni az indapass-ra.
Egyébként minden héten legalább háromszor megyünk edzeni a konditerembe ami vadonás új és nagyon jó gépekkel lett felszerelve. Heti fix kétszer van foci az egész kitchen staff-al és még mindíg nem cigizem úgyhogy teljesen megreformálódott és egészséges életet élek itten.(a napi 14 óra munkától eltekintve persze :) )
Rendeltünk magyar zászlót és már meg is jött, fel is raktuk a szobába. Megint lesz nemzetközi staff nap valamikor a jövő héten, úgyhogy ki kell találni valami öt perces előadást a kölköknek. Én a múltkoriból kimaradtam úgyhogy ebben most annál inkább benne akarok lenni. Most többen vagyunk mint két évvel ezelőtt, remélem valaki kitalál valami jót. Ja, és ötleteket megint szívesen fogadunk bármelyik blogunkon(nem csak én írok blogot, lásd az oldalsávbeli linkeket) hozzászólásokban. Öt, max tíz perces kis valamit kell csinálnunk gyerekeknek, lehet színdarab, zene, tánc, vetélkedő, akármi csak magyarországról szóljon és kisgyerekeknek is élvezetes legyen.
A tábor után valószínűleg a két(vagy három) angol csajjal utazok Miami-ba(Florida) és út közben, átszálláskor veszek csizmát Orlando-ban. :) Jóó lesz!

Lazulás a staff lounge-ban Július 4-ikén(ja, és ők Saba és Hannah a két jófej angol csaj akikkel utazom majd)
Lesz Dodge Ball bajnokság valamikor a hetekben és a konyha is feliratkozott két csapattal(egy csapat: 4 fiú és két lány). Ez tulajdonképpen a kidobós és a partizán keresztezése. Az a lényege, hogy mindkét csapat a saját térfelén mozoghat és ki kell dobni mindenkit a másik csapatból. Nade nem nyúlhatsz át a másik térfelére a labdáért, valamint ha elkap valaki egy labdát akkor az azt dobó esett ki nem pedig aki elkapta. Ennyi. Volt egy próbamenet ahol csak az érdeklődő kevesek játszottak(mi is) ahol elmagyarázták a szabályokat és játszottunk három másik csapattal egy-két meccset. A végére egész jól belejöttünk a dologba és még nyertünk is :) .
Mostanában nem volt semmi nagyobb esemény, tehát csak ilyen kisebb eseményeket amlítgetek meg, felsorolás szinten.
Felfedeztünk egy minigolf pályát a bowlingozós helyen és avval is játszottunk már egyet, egész jó poén volt. Nagyon trükkös pályák voltak. Csak az volt a gond, hogy nagyon kellett sietnünk, mert későn tudtunk csak kiszabadulni a táborból és a takarodóra vissza kellett érni. Így a huszon akárhyány pályára volt fél óránk... Ezért csak hárman számoltuk a pontjainkat: Kris, Balázs és én. Ja, és mindhárman ütésre pontosan ugyanúgy telsesítettünk összesítve. :P
A Tomiék blogját is olvasom rendszeresen egyébként csak kommentálni nem tudok oda, mert innen kintről valamiért nem tudok regisztrálni az indapass-ra.
Egyébként minden héten legalább háromszor megyünk edzeni a konditerembe ami vadonás új és nagyon jó gépekkel lett felszerelve. Heti fix kétszer van foci az egész kitchen staff-al és még mindíg nem cigizem úgyhogy teljesen megreformálódott és egészséges életet élek itten.(a napi 14 óra munkától eltekintve persze :) )
Rendeltünk magyar zászlót és már meg is jött, fel is raktuk a szobába. Megint lesz nemzetközi staff nap valamikor a jövő héten, úgyhogy ki kell találni valami öt perces előadást a kölköknek. Én a múltkoriból kimaradtam úgyhogy ebben most annál inkább benne akarok lenni. Most többen vagyunk mint két évvel ezelőtt, remélem valaki kitalál valami jót. Ja, és ötleteket megint szívesen fogadunk bármelyik blogunkon(nem csak én írok blogot, lásd az oldalsávbeli linkeket) hozzászólásokban. Öt, max tíz perces kis valamit kell csinálnunk gyerekeknek, lehet színdarab, zene, tánc, vetélkedő, akármi csak magyarországról szóljon és kisgyerekeknek is élvezetes legyen.
A tábor után valószínűleg a két(vagy három) angol csajjal utazok Miami-ba(Florida) és út közben, átszálláskor veszek csizmát Orlando-ban. :) Jóó lesz!
Lazulás a staff lounge-ban Július 4-ikén(ja, és ők Saba és Hannah a két jófej angol csaj akikkel utazom majd)
Lesz Dodge Ball bajnokság valamikor a hetekben és a konyha is feliratkozott két csapattal(egy csapat: 4 fiú és két lány). Ez tulajdonképpen a kidobós és a partizán keresztezése. Az a lényege, hogy mindkét csapat a saját térfelén mozoghat és ki kell dobni mindenkit a másik csapatból. Nade nem nyúlhatsz át a másik térfelére a labdáért, valamint ha elkap valaki egy labdát akkor az azt dobó esett ki nem pedig aki elkapta. Ennyi. Volt egy próbamenet ahol csak az érdeklődő kevesek játszottak(mi is) ahol elmagyarázták a szabályokat és játszottunk három másik csapattal egy-két meccset. A végére egész jól belejöttünk a dologba és még nyertünk is :) .
2009. július 7., kedd
Közösséges ügyek
Idén jobban igyekeznek minket(konyhásokat) bevonni az össz-staff közösségébe. Ezt Louis maga állította az egyik meeting alkalmával. Minden héten pénteken van egy összes staffosnak szóló(elvileg kötelező) meeting amire mi is hivatalosak vagyunk. Még csak egy volt, amin az első hétről volt szó. Megdícsértek mindenkit, hogy nagyon jó minden, a gyerekek jól érzik magukat, stb, mi is meg lettünk dícsérve, megtapsolva úgyhogy tényleg próbálnak több figyelmet irányítani ránk. Az csak a baj evvel, hogy ettől senki nem akar jobban barátkozni velünk, csak jobban elismerik a munkánkat kicsit(mondjuk ez is már félsiker), többször hallunk köszönő szavakat a kiszolgáló pultnál, vagy esetleg mosogatásnál, amikor szedjük be a koszos edényeket. Már volt egy spontán "Kitchen staff! Kitchen staff!" skandálás az ebédlőben, amit nem mi és nem is Louis vagy akármelyik vezető hanem az emberkék maguk indítottak. :D
Ezenkívül meg vagyunk hívva mindenféle esti közösségi programra, amik javarészt elég bénák, de akad köztük egy-két jó is. Pl a legutóbbi az nagyon jópofa volt, festék harc. Szóltak előre, hogy koszolós ruhába menjünk, de hát ez a legkisebb gondunk nekünk konyhásoknaki :) , ezután az ebédlő előtti kis rétre tereltek minket, aminek az ebédlővel szembeni oldalán 5 literes temperás üvegek voltak kirakva természetesen nyitva és sok kétdecis műanyag pohár. Mindenki rohan persze a festékekért, aztán megy a pohárba tőtikézés majd a rohangálás közben egymásra spriccelés, kenés, dobás miegymás. Eléggé jópofa volt, életemben nem csináltam még ilyet(és lehet hogy nem is fogok) egyszer mindenképpen ajánlom kipróbálásra mindenkinek!
Megvolt az első kollektív leb*szás is Milától. Megmondta hogy ha nem dolgozunk gyorsabban, akkor eltörli a shifteket és a szabadnapokat(!!). Én nem észleletem semmi komolyabb gondot a csapattal, csak tényleg lehetne kicsit kollektívebben gyorsabban dolgozni. általában 2-fél3kor végzünk az ebéddel attól függően, hogy 12-kor vagy 12:30-kor kezdődik az ebéd és este 9 - fél10 körül. Mila szerint mi két évvel ezelőtt 8 - fél9 volt az átlag. Nem tudom pontosan, de szerintem ez nem az átlagos végzés volt csak voltak olyan napok amikor ilyenkor végeztünk. Nna mindegy. Majd most meglátjuk ezen a héten sztem, hogy hogyan fog alakulni a nyár...
Mindenesetre készülünk a Trip Day-re, ami 15-ikén lesz és asszem Six Flags-be fogunk menni először. A másodikon viszont sajnos nem Boston-ba fogunk menni hanem Rhode Island Beach-re ami sztem szarabb... főleg, hogy most már kocsmázhatnék egy jót Bostonban így meg csak a napon fogunk poshadni... Nna majd még megpróbáljuk Milát rábeszélni Bostonra. Meglátjuk.
Ezenkívül meg vagyunk hívva mindenféle esti közösségi programra, amik javarészt elég bénák, de akad köztük egy-két jó is. Pl a legutóbbi az nagyon jópofa volt, festék harc. Szóltak előre, hogy koszolós ruhába menjünk, de hát ez a legkisebb gondunk nekünk konyhásoknaki :) , ezután az ebédlő előtti kis rétre tereltek minket, aminek az ebédlővel szembeni oldalán 5 literes temperás üvegek voltak kirakva természetesen nyitva és sok kétdecis műanyag pohár. Mindenki rohan persze a festékekért, aztán megy a pohárba tőtikézés majd a rohangálás közben egymásra spriccelés, kenés, dobás miegymás. Eléggé jópofa volt, életemben nem csináltam még ilyet(és lehet hogy nem is fogok) egyszer mindenképpen ajánlom kipróbálásra mindenkinek!
Megvolt az első kollektív leb*szás is Milától. Megmondta hogy ha nem dolgozunk gyorsabban, akkor eltörli a shifteket és a szabadnapokat(!!). Én nem észleletem semmi komolyabb gondot a csapattal, csak tényleg lehetne kicsit kollektívebben gyorsabban dolgozni. általában 2-fél3kor végzünk az ebéddel attól függően, hogy 12-kor vagy 12:30-kor kezdődik az ebéd és este 9 - fél10 körül. Mila szerint mi két évvel ezelőtt 8 - fél9 volt az átlag. Nem tudom pontosan, de szerintem ez nem az átlagos végzés volt csak voltak olyan napok amikor ilyenkor végeztünk. Nna mindegy. Majd most meglátjuk ezen a héten sztem, hogy hogyan fog alakulni a nyár...
Mindenesetre készülünk a Trip Day-re, ami 15-ikén lesz és asszem Six Flags-be fogunk menni először. A másodikon viszont sajnos nem Boston-ba fogunk menni hanem Rhode Island Beach-re ami sztem szarabb... főleg, hogy most már kocsmázhatnék egy jót Bostonban így meg csak a napon fogunk poshadni... Nna majd még megpróbáljuk Milát rábeszélni Bostonra. Meglátjuk.
2009. július 4., szombat
Tajtékos napok
Mostanában mindkét értelemben viharosak itt az idők. Mióta megjöttünk a napok 85%-ában esik. Hol kevésbé, hol jobban és már volt két marhanagy vihar is, mikor meg volt tiltva hogy kimenjünk szabad térre.
Nna meg mostmár képletesen értve is viharosak, mivel megérkeztek a kölykök. Mila kitalált egy(számomra) új mosogatási rendszert, amikoris először beszedünk minden cart-ot koszosan, bucket-tel, mindennel együtt és csak mikor már ott állnak szépen az elkerített részen akkor kezdjük el őket leszedegetni. Namost azon olvasók kedvéért akik még nem voltak a táborban(remélem ilyenek is vannak :) ) elmagyarázom, hogy ez miért sokkal szarabb rendszer annál, amit mi csináltunk anno. Egyetlenegy pozitívuma van, az is csak a táborozók felé, hogy soha nem képződik sor a koszos cart-okból az ebédlőben. Ettől eltekintve csak rosszabb tulajdonságai vannak, mint például hogy a sok egymás mögötti cart-ot csak hosszadalmas tologatás, rendezgetés, stb után lehet csak elérni, tehát csak jóval lassabban lehet leszedni őket, valamint így minden cart-al pontosan háromszor kell foglalkozni az egy helyett. Nna mindegy úgysem érti senki miről hablatyolok itt, mert ez eléggé specifikus és kis dolog, de most nagyon felidegesítettek vele. Ja, mellesleg most idén a Tatjana csinálja a mosogatási rendet is és fél hónap alatt csak kint voltam még...
Most voltunk Mila-val a Pittsfield-i raktárban az állami adományokért (összesen 300 kartonnyi száraz élelmiszer). A 3/4-ét kézzel kellett berakodnunk, mert nem tudta berakodni raklappal együtt a raktáros csóka. De egyébként élveztem az utat, mert oda is vissza is egy-egy órát aludtam az anyósülésen amíg a többiek a konyhán szívtak... :P
Mondjuk miután hazaértünk én szívtam egy jó két órán keresztül, mert Balázs(a másik storage-os srác) szabadnapos volt és mialatt elmentünk négy szállítmány érkezett a táborba. Persze rajtunk kívül senki sem tudja mit kell ilyenkor tenni, eért minden csak le volt hányva össze-vissza a különböző raktárhelyiségekben, én meg számolgathattam, rakodhattam el az összeset utólag. De nem baj, legalább az ebéd utáni mosogatást is megúsztam majdnem egészen...
Megvolt a július 4-ike is, amerikai nemzeti ünnep ugye. Volt egy karnevál meg minden. Elég gagyi volt. Voltak ilyen mindenféle standok ahol játékokkal lehetett nyerni. Tudjátok, ilyen konzerveket kellett ledobni, karikákat hajigálni rudakra meg minden. De persze a kölyköknek volt úgyhogy mindenképpen kaptál ajándékot, de azok meg elég bénák voltak. Az egyetlen poénos dolog az az volt, ahol egy korongot kellett eltalálni elég messziről és akkor a mellette levő kis sámliról egy ember az alatta kevő vizes bödönbe esett. Nna ez jópofa volt, főleg, mert Greg(táboriazgató helyettes) meg több ilyen vezetőfasz ült rá szépen sorba... repkedtek a vízbe rendesen! :P Aztán volt valami koncert is, de arról eljöttünk, mert földönülős és izraeli számok váltogatták egymást. Helyette megmutattam a többieknek a kétévvel ezelőtti videót és nagyon tetszett nekik. :)
Nos egyenlőre ennyi, majd még jelentkezem!
Egy két fotó a végére(érdemes az egész albumot is végignézni):
Nna meg mostmár képletesen értve is viharosak, mivel megérkeztek a kölykök. Mila kitalált egy(számomra) új mosogatási rendszert, amikoris először beszedünk minden cart-ot koszosan, bucket-tel, mindennel együtt és csak mikor már ott állnak szépen az elkerített részen akkor kezdjük el őket leszedegetni. Namost azon olvasók kedvéért akik még nem voltak a táborban(remélem ilyenek is vannak :) ) elmagyarázom, hogy ez miért sokkal szarabb rendszer annál, amit mi csináltunk anno. Egyetlenegy pozitívuma van, az is csak a táborozók felé, hogy soha nem képződik sor a koszos cart-okból az ebédlőben. Ettől eltekintve csak rosszabb tulajdonságai vannak, mint például hogy a sok egymás mögötti cart-ot csak hosszadalmas tologatás, rendezgetés, stb után lehet csak elérni, tehát csak jóval lassabban lehet leszedni őket, valamint így minden cart-al pontosan háromszor kell foglalkozni az egy helyett. Nna mindegy úgysem érti senki miről hablatyolok itt, mert ez eléggé specifikus és kis dolog, de most nagyon felidegesítettek vele. Ja, mellesleg most idén a Tatjana csinálja a mosogatási rendet is és fél hónap alatt csak kint voltam még...
Most voltunk Mila-val a Pittsfield-i raktárban az állami adományokért (összesen 300 kartonnyi száraz élelmiszer). A 3/4-ét kézzel kellett berakodnunk, mert nem tudta berakodni raklappal együtt a raktáros csóka. De egyébként élveztem az utat, mert oda is vissza is egy-egy órát aludtam az anyósülésen amíg a többiek a konyhán szívtak... :P
Mondjuk miután hazaértünk én szívtam egy jó két órán keresztül, mert Balázs(a másik storage-os srác) szabadnapos volt és mialatt elmentünk négy szállítmány érkezett a táborba. Persze rajtunk kívül senki sem tudja mit kell ilyenkor tenni, eért minden csak le volt hányva össze-vissza a különböző raktárhelyiségekben, én meg számolgathattam, rakodhattam el az összeset utólag. De nem baj, legalább az ebéd utáni mosogatást is megúsztam majdnem egészen...
Megvolt a július 4-ike is, amerikai nemzeti ünnep ugye. Volt egy karnevál meg minden. Elég gagyi volt. Voltak ilyen mindenféle standok ahol játékokkal lehetett nyerni. Tudjátok, ilyen konzerveket kellett ledobni, karikákat hajigálni rudakra meg minden. De persze a kölyköknek volt úgyhogy mindenképpen kaptál ajándékot, de azok meg elég bénák voltak. Az egyetlen poénos dolog az az volt, ahol egy korongot kellett eltalálni elég messziről és akkor a mellette levő kis sámliról egy ember az alatta kevő vizes bödönbe esett. Nna ez jópofa volt, főleg, mert Greg(táboriazgató helyettes) meg több ilyen vezetőfasz ült rá szépen sorba... repkedtek a vízbe rendesen! :P Aztán volt valami koncert is, de arról eljöttünk, mert földönülős és izraeli számok váltogatták egymást. Helyette megmutattam a többieknek a kétévvel ezelőtti videót és nagyon tetszett nekik. :)
Nos egyenlőre ennyi, majd még jelentkezem!
Egy két fotó a végére(érdemes az egész albumot is végignézni):
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



