2009. június 17., szerda

Utazás, megérkezés és egyéb ügyek

Nna úgy tűnik idén is fogok blogot írni. Más jellegű lesz, mint amit két éve írtunk, mert más témákra fogok koncentrálni, de remélem legalább olyan részletes és érdekes lesz. (ha másnak nem is, akkor az akkori csapatnak legalább :P ) Nna ez itt a kert!


Egyből a New York-ból való utazás máris különbözött a múltkori alklomtól. A repülőútban nem volt semmi különös, leszámítva, hogy most Magyarországon nem engedték fel a gitáromat kézipoggyásznak ezért csomagtéri csomagként kellett feladnom, cserébe viszont a Zürich-i átszállás után olyan király gépen utaztunk, hogy minden ülés előtt volt saját kis képernyő ahol lehetett filmet választani(egészen jó választékból) és még játszani is lehetett a karfából kihúzható irányító segítségével... Ezúttal délután négy körül értem földet a JFK repülőtéren és nem várt fogadó csapat, sem iskolabusz. Ráadásul mire átjutottam a bevándorlási hivatalon már nem érhettem el a városközpontból ötkor induló direkt járatú távolsági buszt Great Barringtonba, ezért jóval komplikáltabban és hosszabb idő alatt kellett eljutnom a táborhoz.



A repülőtérről egy busszal bepöfögtem a délutáni dugó közepette a Grand Central vonatállomásra. Itt jegyet vettem a North-Metro Railroad vasútvonal hét negyvenötkor Wassaic-ba induló járatára majd próbáltam fingani kettőt és egy kis lélegzethez jutni, mert egészen eddig rohannom kellett mindenhol a bevándorlási hivatalnál eltöltött másfél órás késés miatt.



Még egy kötelező telefonhívást kellett megejtenem, hogy a tábor tudja hogy elértem a vonatomat és tényleg várjon valaki a végállomásnál. Ez csak azért volt kicsit kalandos, mivel először is aprót kellett hozzá szereznem(negyeddollárosokat). Ezért hát kimentem az állomás elé, ahol egy utcai hot-dogostól vettem egy hot-dogot és kértem a visszajáróból aprót. Namost tényleg adott aprót, de csak ötcenteseket, egy maréknyit, úgyhogy mit volt mit tenni mást is kellett vennem. Az állomáson levő liquor store-ban vettem egy kis sört magamnak a vonatútra és hangsúlyozottan telefonáláshoz kértem aprót is. Evvel az első menetet megnyertem a telefonálással szemben, de most kezdődött csak a következő. Mikor is előkeresve a kis cetlit a zsebeim, mappáim és táskáim sokaságából betárcsáztam a számot. Azaz betárcsázgattam vagy ötször-hatszor mire rájöttem, hogy hogyan és milyen sorrendben kell az országkódot, a régiókódot és a telefonszámot beütni egymás után. Eddigre természetesen már nem maradt annyi apróm, hogy egy távolsági hívást lebonyolítsak. Egy-egy. Egy újabb pénzváltós kör után sikerült végre telefonálnom a táborba(2:1-re legyőztem a telefont... jee!!) és elindulhattam a 110-es(!) vágány felé... Innentől már sínen voltam(mindkét értelemben), mert a Wassaic-i állomáson vártak rám a táborból jövő sofőrök akik közül az egyik nagy meglepetésemre Michael a két évvel ezelőtti lengyel sofőr volt, és egyenesen a szállásomra szállítottak. Az amerikai vonatok egészen tiszták és kényelmesek a Magyarországi leszármazottaikhoz képest, és nem is olyan drágák (150 km-es út $14 felnőtt jeggyel).

Egyenlőre ennyi tellett az időmből és energiámból, majd még a következő pár napban írok a konyhai staffról, meg az első napi különös eseményekről.

5 megjegyzés:

  1. Jé, pedig Michael nem akart visszamenni, nem? :D

    Írjá' sokat!

    Én meg mérnök vagyok közbe!!! :D

    VálaszTörlés
  2. A telefonálás dolog hasznos tud lenni, nekünk is elmondták vagy ötször hogyan is kell, mégse tudom. A lényeg hogy megoldottad.
    Nekem sikerült elbukni az utolsó vizsgámat amit nem kellett volna, de mostmár leszarom, pakolok, holnap indulunk mi is.
    Üdv! Tomi

    VálaszTörlés
  3. @Tomi:Nyugi én is! :P Jóvan, gyertek. Amerika még mindig elég jó hely!

    @Andris: Nemtom, hogy vissza akart-e menni, de most mindenesetre itt van és ő a fő driver. A másik két driver pedig a lengyelországi haverjai! :)
    Mérnököljél nyugodtan, de tudd, hogy szeptemberben elmegyünk Prágába is és Kenesére is! Úgyhogy gyűjtsd a pénzt!

    VálaszTörlés
  4. Baszki, kegyetlenül nincs meló magyarországon. szóval hozzál haza sokat... :D

    és írj a puncikról!!!

    VálaszTörlés
  5. Michael tavaly télleg azt mondta nem akar visszamenni, mint ahogy Martina meg Tatiana is...

    A grand centralos telefonálós baszakodás nekem is megvolt, én sem tudtam a kódokat:d

    VálaszTörlés